Életminőség és szívelégtelenség miatti halálozás

Az Egyesült Államokban – a National Heart, Lung, and Blood Institute adatai szerint –körülbelül 5,7 millió ember szenved szívelégtelenségben. E kórállapot irreverzibilis, bár megfelelő kezeléssel az életkilátások javíthatók és kielégítő életminőség biztosítható.

A University Hospitals Cleveland Medical Center szakemberei által most publikált új vizsgálat szerint a rosszabb anyagi helyzetben élő, társadalmilag depriváltabb rétegek körében a betegség mortalitási aránya magasabb.

Következtetéseik levonásához több mint 1,2 millió, szívelégtelenségben elhunyt személy halálozási adatait elemezték. Az elemzett adatbázis 3048 körzet betegeit ölelte fel 1999 és 2018 között. Munkájuk során szociális depriváció felmérésére szokványosan használt indexeket alkalmazták: egyrészt az Area Deprivation Indexet (ADI), amely többféle helyi paramétert vesz figyelembe, többek között a foglalkoztatottságot, az anyagi helyzetet és az iskolázottságot; másrészt a Social Deprivation Indexet (SDI), melynek alapját az anyagi bevétel és az otthoni körülmények képezik.

Az életkor szerinti korrekciót követően azt találták, hogy a szívelégtelenség okozta átlagos halálozási arány országonként százezer lakosra számítva 25,5. A szocio-ökonómiai deprivációval jellemezhető államokban azonban magasabb a szívelégtelenség okozta mortalitás, és ez az összefüggés az etnikai hovatartozástól, az életkortól és az urbanizációs szinttől függetlenül fennáll.

Az ADI alapján megadott deprivációs szint az egyes államok között a szívelégtelenséggel összefüggő mortalitás tekintetében fennálló variabilitás durván 13%-áért felelős. A kockázati szint hasonló a szívelégtelenség egyéb rizikófaktorainak tulajdonított szinthez, mint amilyen például az elhízás vagy a cukorbetegség – írják a szerzők. A SDI alapján megadott szociális faktorok – azaz az otthoni körülmények és az anyagi bevétel – a variabilitás 5%-áért tehető felelőssé.

A Journal of Cardiac Failure című lapban nyilvánosságra hozott kutatás szerint a túlélési arányokban a jobb és rosszabb anyagi helyzetű betegek között mutatkozó egyenlőtlenségek 1999 és 2018 között alig változtak.

„A szívelégtelenség mortalitási trendjeinek analízise arról tanúskodik, hogy az egyenlőtlenségek az utóbbi két évtizedben változatlanok” – fogalmaz a közlemény első szerzője, dr. Graham Bevan (University Hospitals). Ő és szerzőtársai azt mondják, hogy tényezők egész sora tehető felelőssé azért, hogy a szegényebb államokban nagyobb a szívelégtelenség halálozási kockázata. Ezen belül szerepet játszhat többek között az, hogy nehezebb az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, maga az ellátás minősége elmarad az elvárható szakmai szinttől, illetve gyengébb az emberek egészségtudatossága. Megjegyzik azt is, hogy a szívelégtelenség kezelésének eredményessége nagyban függ attól is, hogy a beteg mennyiben képes tartani magát a komplex és gyakran költséges gyógyszeres kezeléshez.

Az American Heart Association (AHA) álláspontja szerint a szívelégtelenség legfontosabb klinikai kockázati tényezőjének nyomonkövetése és kontrollja szignifikánsan csökkentheti a halálos áldozatok számát. E klinikai faktorok közé sorolják többek között a magas vérnyomást, a szívinfarktust, az elhízást, a cukorbetegséget és a szívbillentyűk rendellenességeit.

A szerzők kutatásuk gyengéjeként emelik ki, hogy következtetéseik halálozási regiszterek adatain alapulnak, melyek esetenként akár pontatlanok is lehetnek. A vizsgálat másik gyengéje, hogy nem vette figyelembe más igazolt rizikófaktorok szívelégtelenség okozta mortalitásra gyakorolt hatásait, melyek némelyike – többek között a fizikai aktivitás hiánya, az obezitás, a diabétesz és a hipertónia – ugyancsak összefüggésben állhat a szegénységgel.