Előrehaladott hepatocellularis carcinoma: melyik stádiumbesorolási rendszer jelzi előre legpontosabban a kórjóslatot?

Célkitűzés
A rosszindulatú daganatok stádiummeghatározásának célja a kórjóslat előrejelzése. Az előrehaladott hepatocellularis carcinoma (HCC, hepatocellular carcinoma) kimenetelét egyrészt a tumor stádiuma, másrészt a májműködési zavar súlyossága szabja meg. Az eddig kidolgozott rendszerek jelentős hányada figyelembe veszi az említett szempontokat.Továbbra sem tisztázott ugyanakkor, ezek közül melyik rendszer jelzi előre a legpontosabban a betegek kilátásait.

Betegek és módszerek
Azoknak a betegeknek az adatait gyűjtöttük ki a Memorial Sloan-Kettering Cancer Center nyilvántartásából, akik egy adott ötéves periódus alatt részesültek kezelésben HCC miatt. Az elegendő adattal jellemezhető betegek esetében az alábbi besorolási rendszerek szerint értékeltük a túlélés előrejelzésének pontosságát a konkordanciaindex (c-index)alapján: TNM hatodik kiadás, Okuda, Barcelona Clinic Liver Cancer (BCLC), Cancer of the Liver Italian Program (CLIP), Chinese University Prognostic Index (CUPI), Japan IntegratedStaging (JIS) és Groupe d’Etude et de Traitement du Carcinome Hepatocellulaire (GETCH). Emellett bevontunk az elemzésbe más független prognosztikai változókat is.

Eredmények
Összesen 187 beteg felelt meg a besorolási feltételeknek, akiket mind a hét stádiumbeosztási rendszer szerint értékeltünk. A CLIP, a CUPI és a GETCH nyújtotta a legjobb teljesítményt. A BCLC és a TNM hatodik kiadása nem nyújtott elegendő prognosztikai diszkriminációt. Az általános állapot, a GOT-érték, a hasi fájdalom és a nyelőcsővarixok figyelembe vétele javította a CLIP diszkriminatív teljesítményét.

Következtetések
Válogatott betegcsoportban a CLIP, CUPI és GETCH bizonyult a leginkább informatív stádiumbesorolási rendszernek az előrehaladott HCC-ben szenvedő betegek túlélésének előrejelzésében. Prospektív validálás szükséges annak meghatározására, hogy e rendszerek kellően pontosak-e ahhoz, hogy klinikai vizsgálatokban ezt tekintsük irányadónak a betegek besorolásánál, illetve annak eldöntésekor, hogy az adott beteg számára a szisztémás terápia vagy a legjobb szupportív kezelés a legjobb választás. A BCLC és a TNM hatodik kiadása nem nyújtott segítséget a túlélési eredmények prognosztizálásában, ezért ezek alkalmazását nem erősítik meg adataink.