ESC 2014-16: Szívelégtelenséggel járó pitvarfibrilláció kezelésére a béta-blokkolók alkalmatlanok
A pitvarfibrilláció gyakran jár keringési elégtelenséggel, és szapora kamraműködés esetén a terápiás irányelvek is ajánlják béta blokkoló adását. A European Society of Cardiology idei kongresszusán egy jelentős metaanalízis azt igazolta, hogy ebben a helyzetben ez a gyógyszeres kezelés nem jár kedvező hatással.
Minden klinikus, kiváltképp ha sok idős beteget kezel, gyakran találkozik pitvarfibrillációban szenvedő beteggel, akinek keringési elégtelensége is van. A pitvarfibrilláció mind gyakoribb kardiológiai jelenség: a WHO év elején közölt adatelemzése szerint világszerte mintegy 33,5 millió ember szenved ebben a ritmuszavarban, ami a népesség 0,5%-a.
Sumeet Chugh és munkatársai metaanalízisét a Circulation közölte. Mindehhez az utolsó évtizedben a pitvarfibrilláció prevalenciája nagyobb mértékben nőtt, mint az emberiség korosodása alapján ezt várhattuk volna.
Barcelonában, a European Society of Cardiology (ESC) idei kongresszusán angol munkacsoport ismertette Dipak Kotecha előadásában egy másik metaanalízis adatait, amely a keringési elégtelenség tüneteit mutató, pitvari fibrillációban szenvedő betegek béta-blokkoló-terápiájának eredményeit foglalta össze. Az előadással egy időben a dolgozat a Lancetben is megjelent.
A téma fontosságát az is mutatja, hogy mind az ESC, mind az amerikai kardiológus társaságok – az ACC és az AHA – terápiás irányelvei ajánlják a béta-blokkoló készítmények alkalmazását az ilyen betegek kezelése során. Az előadó hangsúlyozta, hogy a szívbetegségek e kombinációjában a béta-blokkolók adásának semmiféle veszélyét nem jelezték, és ha a kezelőorvos bármilyen egyéb okból ilyen kezelést alkalmaz, nem követ el hibát. „Csak azért nem célszerű a krónikus keringési elégtelenségben szenvedő, csökkent bal kamrai ejekciós frakciójú betegeket béta-blokkolóval kezelni, mert nem hatásos eljárás, és nem helyes azt gondolni, hogy javítja a prognózist” – írják a dolgozatban.
A munkacsoport 10 randomizált, kontrollcsoportos vizsgálat adatait vonta össze, melyek értékelték a pitvarfibrillációban szenvedő, csökkent ejekciós frakciójú betegek összhalálozását béta-blokkoló-kezelés, illetve placebo adása mellett. Csak olyan tanulmányokkal foglalkoztak, amelyek legalább 300 betegről számoltak be, és legalább fél évig követték a betegek sorsát. Az elemzés 18 254 beteg adatait dolgozta fel. Szinusz-ritmusban 13 964 beteg volt, 3066 fibrillált.
Az átlagosan 1,5 éves megfigyelési idő során a szinusz-ritmusban lévő betegek 16%-a halt meg, míg a pitvari fibrillációs csoportból 21%. Amikor az összmortalitást vizsgálták, a béta-blokkolót szedők halálozása 27% volt, szignifikánsan kevesebb a normál ritmusban lévő csoportban, mint a placebocsoportban. Ezzel szemben a fibrilláló betegeknél a béta-blokkoló szedése nem okozott javulást, és ezt az alcsoportelemzés tanúsága szerint az életkor, a nem, az ejekciós frakció, a NYHA-osztály, a szívfrekvencia vagy más kísérő gyógyszerek alkalmazása nem befolyásolta.
A béta-blokkoló-terápia jelentősen csökkentette a szinusz-ritmusban élők kardiovaszkuláris mortalitását, késleltette az első, ilyen okból szükséges kórházi felvételt, illetve a szívelégtelenség miatt bekövetkező első hospitalizációt, viszont nem javította ezeket a jellemzőket a fibrilláló betegcsoportban. „Eredményeink alapján más, a szívfrekvenciát kedvezően befolyásoló gyógyszerekhez képest a béta-blokkolók nem javasolhatók pitvari fibrillációban és kísérő szívelégtelenségben szenvedő betegek standard kezelésére” – foglalta össze Dr. Kotecha előadásának végén.
