ESC 2014-7: Hirtelen szívhalálból az idősek is újraéleszthetők
Legtöbbször a hosszú élet is hirtelen szívhalállal fejeződik be és ilyenkor gyakorta nem történik újraélesztési kisérlet. Dán kutatók bemutatták, hogy a nyolcvan évesnél idősebb emberek közül is minden negyedik-ötödik beteget sikerül újraéleszteni.
A legpontosabbnak vehető statisztikák szerint az Európai Unióban évente 350 000 hirtelen, váratlan szívhalál történik kórházon kívül, munkahelyen vagy az utcán. Barcelonában, az Európai Kardiológusok Társaságának kongresszusán, Helle Søholm professzor és munkatársai (Koppenhága) ismertették ezzel kapcsolatos tapasztalataikat.
A dán munkacsoport kifejezetten az igen idős betegek hirtelen halálból történő reanimációjával foglalkozott, 2002-2011 között mintegy 4000 ilyen hirtelen halál miatt újraélesztett beteg sorsát követték, közülük nagyjából 1000 volt idősebb nyolcvan évesnél.
A reanimáció a fiatalabbak 40 %-ban sikerült, de a 80 évesnél idősebbeknél (átlagéletkor 85 esztendő, 74 %-uk nő) is 25 %-ban bizonyult eredményesnek. Az újraélesztett fiatalok 44 %-át a lezajlott eseményeket követően hazabocsájtották és ezek 85 %-ában nem volt súlyosabb károsodás. A kórházból az újraéleszett 80 év felettiek 21 %-a távozott élve. A sikeresen reanimált betegek 30 napos mortalitása 81 % volt. Kedvező neurológiai állapotot (1. vagy 2. kategória) a hazaengedéskor 72 %-ban észleltek. A kórházból elbocsájtott idős emberek prognózisa általában igen rossz volt: hisz legtöbbször súlyos társbetegségek, valamilyen kritikus kórkép miatt érte őket a hirtelen szívhalál. Prof. Søholm ezzel kapcsolatban kitért azokra az etikai gondokra, melyek az ilyen idős betegek újraélesztésével kapcsolatban a kezelőorvost érintik.
“Gondosan értékeltük a nyolcvanévesek funkcionális állapotát újraélesztés után és mérlegeltük, milyen mértékben képesek szívmegállást követően a mindennapi életre” – mondotta az előadó.”Azt találtuk, hogy nyolcvan év után a túlélés lényegesen alacsonyabb, ami nem éppen meglepő, de azok az idős emberek, akiket végül élve elbocsájthatunk, legtöbbször képesek a mindennapi életre”.
