Fény derült a méhnyakrák eredetére sejtszinten

A korszakalkotó felfedezés az Institute of Medical Biology (IMB), a szingapúri Genom Institute (GIS) és a bostoni Birgham and Women’s Hospital (BHW) együttműködésének eredménye.

Ezen túlmenően a kutatók azt is megállapították, hogy az eltávolítást követően a sejtek nem képesek regenerálódni. E megállapítás jelentős segítséget fog nyújtani a mégnyakrák kórismézése, megelőzése és kezelése során.

A vizsgálat helyszínéül szolgáló Szingapúrban a méhnyakrák a hetedik helyen áll a nők körében előforduló rosszindulatú daganatok gyakorisági sorában, ami azt jelenti, hogy évente körülbelül 200 új esetre derül fény. HPV-fertőzés kapcsán az átlagosnál nagyobb a méhnyakrák előfordulásának esélye, mivel a vírus jelenlétében cervicalis intraepithelialis neoplasia (CIN) alakulhat ki. A CIN egy rákelőző állapot, mely kezelés nélkül potenciálisan invazív méhnyakrákba mehet át.

Dr. Christopher P. Crum, a BWH patológiai intézetének nőgyógyászati és perinatológiai patológiával foglalkozó igazgatója szerint: „Évtizedek óta tisztázatlan rejtély volt, hogy a HPV okozta méhnyakrákok miért csak a cervix egy jól körülhatárolható régiójában, a laphám és a hengerhám határán, a squamocolumnaris junkcióban alakulnak ki, noha a vírus az egész genitális traktusban jelen van. A most felfedezett sejtek megoldják ezt a misztikus kérdést, és az új ismeretek igen jelentős hatást gyakorolnak a méhnyakrák korai karcinogenezisével kapcsolatos állatkísérletes modellek megtervezésétől a klinikai alkalmazásokig sok mindenre.”

A méhnyak squamocolumnaris átmenetében elhelyezkedő sejtek olyan biomarkereket expresszálnak, melyek a HPV-fertőzéshez társukó invazív méhnyakrákok minden formájában megtalálhatók. A kutatók szerint az e sejtek által termelt biomarkerek módot nyújthanak arra, hogy elkülöníthessük egymástól a potenciálisan veszélyes praecancerosus elváltozásokat és a benigus léziókat.

„ Vizsgálatunk arra is rávilágított, hogy e speciális sejtpopuláció a conisatiós biopsziát követően nem képes a regenerációra, nem jelenik meg ismét. E megállapítás újabb adalékokkal szolgál annak magyarázatához, hogy a kimetszéses terápiát követően miért olyan ritka az új HPV-fertőzés a méhnyak területén, és egyben felveti azt a lehetőséget, hogy e sejtek fiatal nőknél történő megelőző célzatú eltávolítása alkalmas lehet a méhnyakrák kockázatának csökkentésére” − mondja dr. Wa Xian, az IMB vezető kutatója.

A mostani eredmények megerősítik a kutatócsoport korábbi vizsgálatainak adatait, melyek azt jelezték, hogy a nyelőcső és gyomor átmenetében lévő sejtek kis csoportja kapcsolatba hozható a nyelőcsőrák rákelőző állapotának, a Barrett-oesophagusnak a kialakulásával. A kutatók most először mutatták ki, hogy egyes rosszindulatú daganatok olyan egyedi sajátosságú sejtekből indulnak ki, melyek különböznek a környezetükben lévő egyéb sejtektől.

Dr. Frank McKeon, a GIS rangidős vezető kutatója így kommentálja eredményeiket: „A nyelőcsőrákkal kapcsolatos korábbi kutatásaink megteremtették a „preventív terápia” lehetőségét, melynek során egy adott kis sejtcsoport kiirtásával elimináljuk az adott betegséget. A méhnyakrákkal kapcsolatos mostani vizsgálatunk megerősítéssel szolgált erre a felvetésre, és lehetőséget teremtett a korai intervencióra olyan rosszindulatú tumorok esetében, melyek éppen ezekből a szokatlan, diszkrét sejtcsoprotokból indulnak ki.”

„Vizsgálatunk ismét csak azt húzza alá, hogy olyan terápiákat kell kialakítanunk, melyek specifikusan a malignus daganatok mögött álló eme sejteket veszik célba. A mostani eredmények meggyőző példaként szolgálnak arra, hogy a fejlett patológiai módszerek a modern molekuláris genetikai ismeretekkel ötvözve alapvetően fontos információkhoz juttathatnak bennünket még az olyan sokat tanulmányozott betegségek esetében is, mint amilyen például a méhnyakrák” – teszi hozzá Brigitte Lane professzor, az IMB igazgatója.