Figyelmeztető menopauzális tünetek
A menopauza idején jelentkező vazomotoros tünetek a hormonális változáson kívül a fokozott kardiovaszkuláris kockázat jelei is lehetnek.
A menopauzába került nők több mint 70%-ánál jelentkeznek hőhullámok és mindennapos az éjszakai izzadás. Ezek az életminőségét negatívan befolyásoló vazomotoros tünetek általában 7-10 évig tartanak, és az esetek 30%-ában igen súlyosak. Bár e tüneteket a menopauzába való átmenet szokásos velejáróinak tekintjük, Dr. Rebecca Thurston, a pittsburghi egyetem viselkedéslaboratóriumának igazgatója a North American Menopause Society szeptemberi kongresszusán arra hívta fel a figyelmet, hogy e vazomotoros tüneteket mutató menopauzális asszonyok kardiovaszkuláris kockázata nagyobb, ezért esetükben a kardiovaszkuláris kockázati faktorok szigorú monitorozására van szükség.
Az, hogy a vazomotoros tünetek megnövekedett kardiovaszkuláris kockázatot és szubklinikus kardiovaszkuláris betegséget jelezhetnek, valószínűleg a hosszú latenciaidő miatt maradt sokáig feltáratlan. Nehéz ugyanis pontosan vizsgálni a vazomotoros tünetek és az aktuálisan jelentkező klinikai problémák (szívroham, stroke, szívelégtelenség, kardiovaszkuláris halálozás) közötti összefüggéseket, mivel a vazomotoros tünetek a 40-es 50-es éveikben lévő nőkben, míg a kardiovaszkuláris betegségek általában csak a 65 éves kor után jelennek meg.
A hőhullámok és izzadás valamint a kardiovaszkuláris megbetegedések veszélye közötti összefüggést igazoló prospektív Study of Women’s Health Across the Nation (SWAN) vizsgálatba olyan középkorú (42-52 éves) hölgyeket vontak be, akiknek volt uterusuk és legalább egy petefészkük és nem kaptak hormonpótlást. A 3272 asszony 47%-a fehér, 28%-a fekete, 9%-a spanyol ajkú, 9%-a japán és 7%-a kínai volt. A több mint két évtizedig tartó követés során az évenkénti klinikai viziteken regisztrálták az esetleges szívinfarktust, stroke-ot, a perkután koronária intervenciót vagy bypass műtétet, és kikérdezték a részvevőket az évenkénti vizsgálatot megelőző két hét során tapasztalt vazomotoros tüneteik gyakoriságáról is. A végső analízis során az derült ki, hogy a 3272 résztvevő 7,1%-ánál, 231 asszonynál fordult elő kardiovaszkuláris esemény a 22 éves követési idő alatt.
Annak a 365 hölgynek, aki a kiinduláskor gyakori vazomotoros tüneteket észlelt (a vizsgálatot megelőző 2 hetes időszakban legalább 6 hőhullámot, vagy éjszakai leizzadást), a kardiovaszkuláris kockázata kétszeres volt azokhoz az asszonyokhoz képest (n = 1986), akik a kiinduláskor nem panaszoltak vazomotoros tüneteket (a vizsgálóhelyhez, kiindulási életkorhoz és etnikai hovatartozáshoz történt igazítás után HR: 2,16, P<0,001). Ha az igazítás a demográfiai jellemzőkhöz és a kardiovaszkuláris kockázati faktorokhoz (a vizsgálatokon történt megjelenés, képzettség, anyagi helyzet, menopauzális állapot, dohányzás, fizikai aktivitás, BMI, vérnyomás, lipidszintek, inzulin rezisztencia, a vizsgálatba vonás utáni hormonpótló kezelés), akkor a kockázat 51%-kal volt nagyobb a tüneteket mutatók csoportjában.
A vizsgálatba vonást megelőző 2 hétben 1-5 hőhullámot, éjszakai izzadást megtapasztalt nőknél nem növekedett szignifikánsan a kardiovaszkuláris események száma. Azoknál a hölgyeknél, akik az évenkénti vizitek legalább egy negyedében arról számoltak be, hogy a megelőző 2 hétben gyakran tapasztaltak vazomotoros tüneteket, 80%-kal volt magasabb a kardiovaszkuláris kockázat a tünetmentes résztvevőkéhez képest (HR: 1,8, P<0,0001).
Az eredményeken az sem változtatott, ha kizárták az analízisből azokat, akiknél időközben hormonpótló terápiát indítottak és azokat, akiknek mindkét petefészkét eltávolították.
Egyelőre a vizsgálók sem találnak magyarázatot az összefüggésre, és mivel nem tudjuk, hogy az valóban ok-okozati-e, ezért azt sem világos, hogy a vazomotoros tünetek kezelése befolyásolja-e az asszonyok kardiovaszkuláris állapotát. Annyi bizonyos, hogy a menopauza során az ösztrogének csökkenésével jelentősen felgyorsul az asszonyok kardiovaszkuláris állapotának romlása, tehát fokozottan oda kell figyelniük egészségükre, abba kell hagynuki a dohányzást, törekedni ük kell az egészséges testsúlyra, a fokozott fizikai aktivitásra.
Dr. Ian Taras (Woodland Hills, Kalifornia) szerint az eredmények meglepőek, hiszen egyes közlemények szerint a vazomotoros tünetek hormonális kezelése növeli a kardiovaszkuláris kockázatot. De azzal ő is egyet értett, hogy nem koncentrálunk kellő mértékben az életminőségre, ily módon nem vesszük elég komolyan a vazomotoros tüneteket sem.
Források:
