Fontos kolorektális vizsgálatok az ASCO 2018-on

A 3509-es számú absztrakt szerzői, Dr. Michael Geissler és munkatársai akik különböző németországi klinikákon végezték a vizsgálatokat. Nem rezekálható, vad RAS típusú, kemoterápia-naív, áttétes kolorektális rákban szenvedő betegeknek tripla kemoterápiát (módosított FOLFOXIRI-t) adtak. A betegek egy csoportja a kezelést egy anti-EGFR szerrel, panitumumabbal kiegészítve kapta, a másik betegcsoport egyedül mFOLFOXIRIT kapott. A prospektív, 2:1 arányban randomizált vizsgálatban a gyógyszerek adagjai a következők voltak: Ox 85 mg/m², Iri 165 mg/m², 5-FU 3000 mg/m² folyamatosan 48 óra alatt, LV 200 mg/m² plusz panitumumab 6 mg/kg, amelyeket az elő csoport betegeinek kezelésénél panitumumabbal egészítettek ki. Mindkét kombinációt kéthetenként adták. A kombinált csoportba 63 beteg, az egyedüli kemoterápiás csoportba 33 beteg került. Az elsődleges végpont az objektív válaszok aránya (ORR) volt, szignifikánsan több mérhető válasz volt a kombinált csoportba sorolt betegeknél: 85,7% vs 54,5% (P=0,0013). Igen nagy dolog, hogy megfelelően kiválasztott betegcsoportban ilyen jó eredményeket lehet elérni. Több kisebb alcsoportot (pl. baloldali vagy jobboldali kolorektális tumorok, BRAF mutáció) is képeztek, azonban ezek eredményei az igen kicsi betegszám nem tekinthetők relevánsnak.

Egy másik igen érdekes tanulmány a 3507-es absztrakt, Dr. Katherine Clifton és munkatársainak (USA) vizsgálatáról. Közel 5000 előrehaladott, előzetesen már kezelt kolerektális daganatban szenvedő betegnél végeztek plazma-alapú molekuláris profil vizsgálatot a legmodernebb szekvenálási módszerrel (Guardant360®). Az már a NSCLC-ből, a GIST-ből és a CML-ből ismert, hogy a génfúziók jelenléte befolyásolhatja a betegek kezelését. Az akcióképes fúziók kimutatása befolyásolhatja az előrehaladott kolorektális daganatos betegek hatásos kezelését is. A 4290 vizsgált betegből 41-ben 45 egyedülálló fúziót mutattak ki: (RET (n=16, 0,37%), FGFR3 (n=13, 0,30%), ALK (n=10, 0,23), NTRK1 (n=3, 0,07%), ROS1 (n=2, 0,05%) és FGFR2 (n=1, 0,02%), többszörös fúziót 4 betegnél találtak. A fúziók átlagosan 0,31%-ban voltak detektálhatók (QR 0,11–1,5%). Az FGFR fúziók RAS mutációkkal társulnak. A fúziók jelenléte magasabb mutációs frekvenciával jár, és jellemző a kolorektális daganat mikroszatellita instabilitásra. Kerr Dr. megjegyzése szerint óriási lehetőségek vannak a génszekvenálásban, de egyelőre még nem tudjuk, hogy milyen klinikai haszonnal járhatnak a kapott eredmények.

Egy harmadik (3505-ös számú) absztrakt olasz kutatók munkáját mutatta be. Dr. Filippo Pietrantonio és munkatársai 224, különféle terápiákban részesült, nem rezekábilis, vad RAS-típusú, áttétes kolorektális beteget randomizáltak kétfelé (112 beteg karonként), és a kedvező fenntartó kezelésre keresték a választ. A betegek 8 ciklusban kaptak indukciós terápiát FOLFOX plusz panitumumab formájában, aztán kétfelé randomizálták őket: az egyik csoport egyedül panitumumab fenntartó kezelést kapott, a másik csoportban a panitumumabab mellé 5-FU/leukovorin infúziókat is adtak. Az objektív válaszok aránya gyakorlatilag megegyezett (66,6% vs 67%), de 10 hónap után az egyedüli panitumumab fenntartó kezelést kapóknál 52,8% volt a progressziómentes túlélés (PFS), míg a kemoterápia plusz panitumumab kombinációt kapóknál ez kedvezőbben alakult: 62,8% volt. A fenntartó fázisban a kemoterápia-panitumumab kombináció mellett érthetően gyakoribbak voltak a mellékhatások: hasmenés 3,7% vs 1,4%, mucositis 6,2% vs 1,4%, kéz-láb szindróma 2,5% vs 1,4%, neutropenia 2,5% vs 0%, bőrkiütés 22,2% vs 13,7%. Tehát vad RAS típusú előrehaladott kolorektális rákban a FOLFOX + Pan indukciós kezelést követően panitumumabbal kombinált fenntartó kemoterápia javasolható.

Dr. Kerr megjegyezte, hogy a brit Lancet-ben is megjelentek már a fenntartó kezeléseket vizsgáló tanulmányok, és azt láttuk, hogy a válaszoló, vagy legalábbis stabilizálódó betegeknél a kemoterápia leállítása, vagy a progresszióig való folytatása nem befolyásolta a teljes túlélést. Olasz-francia-holland kutatók szerint a csökkentett intenzitású („de-intensified”) fenntartó kemoterápia hosszabb progressziómentes túléléssel jár. Dr. Kenn-ék capecitabint használnak, és a fenntartó kezelést a tumoros volumenhez igazítják: idős betegeknél kemoterápiás szünetet tartanak, és csak progresszió esetén indítják újra a kezelést. Fiataloknál, nagy tumoros massza esetén fenntartó kezelést ajánlanak. A fluoropirimidinek és az anti-EGF gyógyszerek jó választásnak tűnnek vad RAS daganatokban.

Forrás:

1. Medscape Oncology > Kerr on Oncology > ASCO 2018

2. Journal of Clinical Oncology

3. Journal of Clinical Oncology

4. Journal of Clinical Oncology