Gének szerepe a Lyme-kór kialakulásának kockázatában
Német kutatók olyan genetikai variánsra bukkantak, amely fertőzést követően a Lyme-kór kialakulására hajlamosít, és a kezelést is megnehezíti.
A Nature Communications folyóiratban március 21-én jelent meg a Helmholtz Infektológiai Központ (HZI) és a Hannoveri Orvostudományi Egyetem (MHH) kutatóinak cikke, amelyben a Lyme-kór kialakulásának kockázatát befolyásoló genetikai hajlamot vizsgálták teljesgenom elemzéssel.
“A Borrelia burgdorferi kórokozó okozta fertőzés nem mindig vezet megbetegedéshez, és a Lyme-kór még kialakulását követően is általában sikeresen kezelhető antibiotikumokkal. Azonban az érintettek egy részénél az antibiotikumos kezelés ellenére is tartós tünetek, például fáradtság, kognitív zavarok vagy fájdalom jelentkezik” - nyilatkozta Prof. Yang Li, a cikk első szerzője. “Ahhoz, hogy a jövőben további kiindulópontokat találjunk a Lyme-kór kezelésére szolgáló hatékony terápiák kifejlesztéséhez, először is fontos, hogy jobban megértsük a betegség kialakulásáért felelős genetikai és immunológiai mechanizmusokat.”
Ennek érdekében a kutatócsoport több mint 1000 Lyme-kóros beteg genetikai mintázatát elemezte, és hasonlította össze nem fertőzött személyekével. “A cél az volt, hogy olyan specifikus génváltozatokat azonosítsunk, amelyek közvetlenül összefüggésbe hozhatók a betegséggel” - fejtette ki Javier Botey-Bataller, a cikk társszerzője. “Úgy tűnik, munkánkat siker koronázta, mivel valóban sikerült azonosítanunk egy különleges, eddig ismeretlen génváltozatot (rs1061632) a Lyme-kóros betegeknél. Ez a polimorfizmus a KCTD20 és az ETV7 gének eQTL-je (expression quantitative trait loci) volt, ami az mTOR-útvonal és a citokinválaszok upregulációjával, valamint alacsonyabb Borrelia-ellenes antitest-termeléssel társult.”
A kutatócsoport különböző sejtbiológiai és immunológiai vizsgálatokat végzett, hogy kiderítse, milyen konkrét élettani következményei vannak ennek a genetikai hajlamnak.
“Egyrészt ki tudtuk mutatni, hogy e génváltozat jelenlétében mérséklődtek a szervezetben zajló gyulladáscsökkentő folyamatok. Ez azt jelenti, hogy ezeknél a betegeknél a Lyme-kór okozta gyulladás és a tünetek hosszabb ideig tarthatnak” - összegzett Li.
A kutatók azt is felfedezték, hogy az ezzel a génváltozattal rendelkező betegek lényegesen kevesebb antitestet termeltek a Borrelia ellen. A kutatók ezért azt gyanítják, hogy ezen betegek immunrendszere emiatt a baktériumot nem tudja hatékonyan megtámadni, így a betegség tovább tart.
“Sikerült azonosítanunk 34 különböző génlokuszt, amelyek a Lyme-kóros betegek immunválaszának szabályozásában vesznek részt szignálmolekulákon, citokineken keresztül, ezek pedig más immunmediált betegségekben, például az allergia kialakulásában is fontos szerepet játszhatnak” - mondta Botey-Bataller.
A Lyme-kór előfordulása az elmúlt évek során jelentősen megnőtt az északi félteke országaiban. A kutatócsoport feltételezi, hogy a jövőben további növekedésre kell számítani, ami az éghajlatváltozás egyik következménye: az általában enyhébb hőmérséklet valószínűleg meghosszabbítja a kullancsszezont és növeli a kullancsok elterjedési területét. Ez több kullancscsípést és ezáltal több lehetséges Lyme-kóros megbetegedést okozhat.
“Vizsgálati eredményeinkkel fontos betekintést nyerhettünk a Lyme-kór kialakulására hajlamosító genetikai és immunológiai folyamatokba. Reméljük, hogy sikerült kiköveznünk az utat a Lyme-kórban szenvedő, hosszan tartó tünetekkel küzdő betegek számára hatékony kezelések kifejlesztéséhez” - foglalta össze Li a kutatás eredményeit.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Probability of developing Lyme disease is genetically influenced, research suggests
A comprehensive genetic map of cytokine responses in Lyme borreliosis
Irodalmi hivatkozás:
Javier Botey-Bataller et al, A comprehensive genetic map of cytokine responses in Lyme borreliosis, Nature Communications (2024). DOI: 10.1038/s41467-024-47505-z
Hedwig D. Vrijmoeth et al, Genome-wide analyses in Lyme borreliosis: identification of a genetic variant associated with disease susceptibility and its immunological implications, BMC Infectious Diseases (2024). DOI: 10.1186/s12879-024-09217-z
