Génterápia segíthet Niemann−Pick-betegségben
Állatkísérletek alapján először vetették fel, hogy a génterápia lehet a legjobb módszer a Niemann−Pick-betegség C1 típusát (NPC1) okozó hibás gén kijavítására.
A génterápia során a NPC1 gén funkcionáló kópiáját vitték be Niemann−Pick-betegségben szenvedő egerek szervezetébe. Azt figyelték meg, hogy a kezelt csoportban kevésbé súlyos formában jelentkeztek a betegség tünetei. A National Institutes of Healthkeretében működő National Human Genome Research Institute (NHGRI) és a Eunice Kennedy Shriver National Institute of Child Health and Human Development közös munkacsoportja a Human Molecular Genetics című lapban tette közzé eredményeit.
A Niemann−Pick-betegség a központi idegrendszert érintő gyógyíthatatlan kór, melynek hátterében a sejtekből a felesleges anyagok (például lipidek és koleszterin) eltávolításáért felelős gén hibája áll. E bomlástermékeknek a lépben, a májban és az agyban történő lerakódása az intellektuális és motoros funkciók progresszív elvesztéséhez vezet. A betegség korai halálozással jár: ezek a betegek rendszerint tizenéves korukban meghalnak. A Niemann−Pick-betegségnek több típusa ismeretes, melyek közül a mostani állatkísérletek arra a formára összpontosítottak, melynek hátterében a NPC1 gén hibája áll.
A kutatók célja az volt, hogy a lehető legtöbb sejtben és szövetben helyreállíthassák a hibás NPC1 gén működését, melyen belül is kiemelt figyelmet fordítottak az agyra. Ehhez egy betegséget nem okozó vírust, az adeno-asszociált vírus 9-es szerotípusát (AAV9) választották, melyet arra használtak, hogy a funkcionáló NPC1-et bejuttassák a sejtekbe. A funkcionális NPC1 gént tartalmazó AAV9 sikeresen átjutott a vér−agy gáton, így eljutva az agy és más szervek sejtjeihez. Amennyiben már a sejten belül volt, a normális NPC1 gén képes volt funkcionáló proteint termelni a celluláris defektusok kijavítására.
A kísérleti állatok már egyetlen injekciót követően a motoros koordináció javulását mutatták, testsúlyuk növekedett, és élettartamuk is meghosszabbodott, szemben a génterápiával nem kezelt egerekkel. A génterápia hatása megegyezik a VTS-270-nek nevezett hatóanyagéval, melyet preklinikai és klinikai vizsgálatokban tesztel több egyetemi laboratórium is. Ahhoz azonban, hogy a VTS-270 vegyület megfelelő hatást fejtsen ki, a kísérleti állatoknak életük végéig hetente háromszor kell adagolni, és nem is eredményez valódi gyógyulást. A szerzők most arra keresik a választ, hogy a két kezelési módszer kombinálása javítja-e az eredményeket.
„Előzetes tapasztalataink nagyon bíztatóak – mondja a vizsgálatot vezető dr. William J. Pawan. − A génterápia a gyökereknél, azaz a defektív gén szintjén kezeli a problémát.”
„NPC1 egereken végzett kísérleteink humán klinikai vizsgálatokhoz vezethetnek el, és végül a génterápia hatósági engedélyezést nyerhet a NPC1 betegség kezelésében. A NPC1-ben szenvedő betegeknél alkalmazott génterápia feltartóztathatja a progressziót, javíthatja az életminőséget, és reményeink szerint meghosszabbíthatja a betegek életét” – teszi hozzá a fentiekhez dr. Charles P. Venditti, a munkacsoport másik tagja.
A munkacsoport olyan génterápia kifejlesztésén fáradozik a NPC1 kezelésében, mely alkalmas lehet hasonló jellemzőket mutató más genetikai rendellenességek eseteiben is. Ilyen jelölt lehet például a mucolipidosis V-ös dípusa, a Batten-betegség és a Danon-kór.
