hirdetés

Gyermekkori akut limfoid leukémia: mi a teendő az indukciós kezelés kudarca után?

A hematológusnak a kemoterápia folytatása és az őssejt-transzplantáció közül kell választania a gyermekkori akut limfoid leukémiának azokban a ritka eseteiben, amikor a kezdeti indukciós kezelés sikertelen. M. Schrappe és munkacsoportja rendkívül kiterjedt nemzetközi adatgyűjtésének eredményei ennek a döntésnek az optimalizálását segítik.

hirdetés

Kevés az olyan rosszindulatú daganatos és hematológiai betegség, amelyet jobb esélyekkel tudnánk gyógyítani, mint a gyermekkori akut limfoid leukémiát (ALL). Napjainkban tíz közül kb. nyolc ALL-ben szenvedő gyermek meggyógyul. A kezelés három fázisa – indukció, konszolidáció és fenntartó kezelés – közül az első, a 4–6 hétig tartó indukciós kezelés majdnem mindig remisszióhoz vezet: a limfoblasztok száma a perifériás vérben milliárdos nagyságrendről a milliós tartományba csökken. További 3 évig tarthat, mire a konszolidációs és a fenntartó kezelés eredményeként teljesen eltűnnek a limfoblasztok a beteg véréből. Nehéz kérdés, hogy mi a legjobb stratégia abban a kevés esetben – arányuk nagyjából 2-3% –, amikor nem vezet remisszióhoz az indukciós kemoterápia.

A német–amerikai–brit–francia–olasz–japán–belga–holland–svéd munkaközösség elsőként tanulmányozta átfogóan, nagy mintán az indukciós kezelés végére remisszióba nem került betegek ALL-jének sajátosságait. A 16 éves időszakot (1985–2000) felölelő retrospektív elemzésben három kontinens 14 vizsgálatára támaszkodtak, és több mint 44 000 ALL-eset között 1041 olyat találtak, amelyben elmaradt a kezdeti indukciós kezelést követő remisszió. A cél az ilyen esetek jellegzetességeinek, a kezelési mód és a kimenetel közti összefüggéseknek a feltárása volt.

Az indukciós kezelés sikertelen volta gyakorta párosult olyan kockázatnövelő jellegzetességekkel, mint a 6 évesnél idősebb kor, a nagyobb fehérvérsejtszám, a leukémia T-sejtes fenotípusa, a Philadelphia-kromoszóma – azaz t(9;22)(BCR-ABL1) transzlokáció –, illetve a 11q23 átrendeződés jelenléte, valamint a fiú nem és a központi idegrendszeri érintettség. Egyváltozós elemzés alapján a felsorolt tényezők, az utolsó kettő kivételével, kisebb túlélési aránnyal jártak együtt. A középértékben 8,3 évig tartó követés adataiból a sikertelen indukciós kezelésen átesett betegcsoport 10 éves túlélését 32%-ra becsülték. Különösen kedvezőtlenül alakult azoknak a 10 éven felüli, T-sejtes leukémiában szenvedő, 11q23 átrendeződést hordozó betegeknek a hosszú távú túlélése, akiknek a csontvelejében az indukciós kezelés végén legalább 25% volt a blasztok aránya. Aránylag kedvező kimenetellel társult viszont a B-sejtes leukémiában szenvedő betegek körében a nagyfokú hiperdiploidia (modális kromoszómaszám >50) és az 1–5 éves kor. A megfelelően kiválasztott rokon donortól nyert őssejtek transzplantációja T-sejtes leukémiában javította a kimenetelt. A B-sejtes leukémiában szenvedő, 6 évesnél fiatalabb, kockázatnövelő genetikai rendellenességet nem hordozó gyermekek 10 éves túlélése kizárólag kemoterápia alkalmazása mellett 72% körül volt.

A Cancer Research UK honlap az alábbiak szerint összegezte a vizsgálat legfontosabb tanulságait:

  • A B-sejtes ALL-ben szenvedő gyermekek egyik alcsoportjában az indukciós kezelés kudarcát követő hosszú távú túlélés sokkal nagyobb arányú volt, mint más alcsoportokban: meghaladta az 50%-ot.
  • Ezek a gyermekek vagy az 1–5 éves korcsoportba tartoztak, vagy több mint 50 kromoszóma volt a leukémiás sejtjeikben.
  • Mintegy 25%-a azoknak az eseteknek, amelyekben sikertelenül végződött az indukciós kezelés, a fenti, jobb prognózisú csoportba tartozott.
  • Még jobbak voltak azoknak a B-sejtes leukémiában szenvedő 1–5 éves gyermekeknek a túlélési mutatói, akik csak kemoterápiában részesültek (10 éves túlélés: >70%).
  • T-sejtes leukémiában viszont a csontvelő-transzplantáció javította a kimenetelt az indukciós kezelés kudarca után.

A fenti öt pont közül a negyedik megkülönböztetett figyelmet érdemel. Mint Josef Vormoor professzor megjegyzi, az indukciós kezelés kudarcából hagyományosan azt a következtetést vonták le a gyermekhematológusok, hogy igen nehéz esettel állnak szemben, melynek terápiájában a végső eszközt, az őssejt-transzplantációt is igénybe kell venni. Az új eredmények azt mutatják, hogy nem mindig helyes ez a konklúzió: úgy tűnik, van egy olyan betegcsoport, amelyik a kemoterápiára a szokásosnál lassabban ugyan, de végeredményben jól reagál, s amelyiknek éppen ezért a további kemoterápia biztosítja a jobb kimenetelt. Vormoor professzor azzal a gondolattal zárja a tanulmány értékelését, hogy bár az új hatóanyagok klinikai vizsgálatait rendszerint nagyobb hírverés és érdeklődés övezi, korunk rákkutatásában a meglévő gyógyszerek és terápiás eljárások személyre szabott kiválasztását megalapozó kutatások éppen olyan fontosak, s nemegyszer azonnali klinikai hasznot hozhatnak – esetünkben a kezdeti indukciós kezelésre nem reagáló ALL-betegek szerencsére kis létszámú, de a hematológust nehéz terápiás döntés elé állító csoportjának ellátásában.

A cikk alapjául szolgáló közlemény:

Schrappe, M. et al. (2012). Outcomes after Induction Failure in Childhood Acute Lymphoblastic Leukemia. New England J Med 366 (15), 1371–1381.

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.