Gyermekkori gyulladásos bélbetegségek és a rákkockázat

A gyulladásos bélbetegségek (inflammatory bowel disease, IBD) a rosszindulatú kolorektális daganatok ismert rizikófaktorai. A felnőttkorban diagnosztizált esetekben (colitis ulcerosa és Crohn betegség kapcsán egyaránt) a rákkockázat egyesen arányos a betegség fennállásának időtartamával. További rizikófaktorok között említhetőek a terhelő családi anamnézis és az egyidejűleg fennálló primer szklerotizáló cholangitis. A gyermekkorban kialakuló IBD sokszor sokkal súlyosabb lefolyású betegség, mely hosszú távú fennállása miatt még tovább növeli a betegek rosszindulatú daganatra való kockázatát. Ugyan az Európai Crohn és Colitis Szervezet ajánlásai között határozott protokollok vannak a felnőttkorban diagnosztizált IBD-k karbantartására és a rendszeres kolorektális rákszűrésre vonatkozóan, gyermekkorban manifesztálódó esetekkel kapcsolatban nincsenek ehhez hasonló határozott irányelvek.

Egy svéd nemzeti kohorsz tanulmány a 18 éves kor előtt kialakuló gyulladásos bélbetegségek és a későbbi rosszindulatú daganatok kialakulása közötti összefüggéseket vizsgálta. A vizsgálatban közel 10000, gyermekkora óta IBD-s beteg vett részt; akik adatait 1964 és 2014 közötti időszakra vonatkozóan elemezték. Kontroll csoportként közel 93000, IBD-től mentes egyén adatait tanulmányozták. A gyermekkorban diagnosztizált esetek között 4648 colitis ulcerosa, 3768 Crohn betegség és 989 osztályozatlan IBD szerepelt, közöttük közel azonos számú férfi és nő. Az IBD diagnózisa a páciensek jelentős részénél 15 éves kor körüli volt. A legtöbb colitis ulcerosában szenvedő betegnél pancolitist igazoltak, míg a vastagbél a legtöbb Crohn beteg esetében is érintett volt. A colitis a betegek több mint ötödénél legalább 10 évig állt fenn. A kutatócsoport közel 150.000 betegévnyi követési idő alatt 497 első rákos esetet azonosított gyermekkori IBD mellett (1000 betegévre vonatkoztatva 3,3 esetet), ezzel szemben a kontrollcsoportban ugyanez az arány 1000 betegévre vonatkoztatva 1,5 volt. Az IDB-vel gyermekkorukban diagnosztizált betegek rosszindulatú daganat kialakulására vonatkozó kockázata több mint kétszerese volt a kontrollcsoporténak (2,2; 95%-os konfidencia intervallum (CI): 2,0 és 2,5 között). Colitis ulcerosa esetében a relatív kockázat magasabbnak mutatkozott (2,6; 95%-os CI: 2,3 és 3,0 között) mint Crohn betegség mellett (1,7; 95%-os CI: 1,5 és 2,1 között), P<0,001. A rákkockázat ugyan mindennemű lokalizációban magasabbnak mutatkozott a kontrollcsoporténál, a tanulmány alapján a legnagyobb relatív kockázat a gyomor-bélrendszer rosszindulatú daganati esetében volt megfigyelhető; HR: 18,0 (95%-os CI: 14,4 és 22,7 között). A leggyakrabban érintett három szervnek a vastagbél, a vékonybél és a máj bizonyultak (rendre: 19,5 (95%-os CI: 14,7 és 26,2 között), 12,8 (95%-os CI 3,4 és 51,8 között); 134 (95%-os CI 59,6 és 382 között). Primer szklerotizáló cholangitis egyidejű fennállása szintén fokozta a rákos megbetegedések kockázatát (6,6; 85%-os CI: 4,9 és 8,7 között), valamint magas rizikót jelentett a legalább 10 éven át fennálló colitis is (3,9; 85%-os CI: 2,9 és 5,0 között). A terhelő családi anamnézis elsősorban colitis ulcerosában szenvedő betegeknél jelentett fokozott rákkockázatot; azok, akik elsőfokú rokoni körében a megelőző 50 évben bármilyen típusú rák előfordult, nagyobb eséllyel betegedtek meg rosszindulatú daganatban (4,4; 95%-os CI: 3,2 és 58 között; P=0,03). A családban előforduló daganatos betegség ezzel szemben Crohn betegség mellett nem növelte szignifikánsan a melignómák kialakulásának esélyét (P=0,26). Bélrendszeren kívüli manifesztáció vagy sebészi beavatkozás mindezekkel szemben alacsonyabb rákkockázatot jelentett.

A bemutatott tanulmány eredményei alapján a gyermekkorban megjelenő gyulladásos bélbetegségek mellett mind a gyermekkori, mind a felnőttkori rosszindulatú daganatok kialakulási kockázata nagyobb, mely rizikó a kor előrehaladtával sem csökken. Ezen rákos megbetegedések jelentős része leggyakrabban a gasztrointesztinális traktust érinti. A vizsgálat hatalmas előnyének a magas esetszám, jelentős hátrányának pedig a dohányzással kapcsolatos adatok hiánya tekinthető.

Forrás: The BMJ