Hosszú távú szteroidterápia rheumatoid arthritisben
A kortikoszteroidok a rheumatoid arthritis kezelésének részét képezik, de hosszú távú alkalmazáuk mellett számítani kell a jelentős nem kívánt kardiális események gyakoribb előfordulására.
A rheumatoid arthritis (RA) kezelésében alkalmazott glükokortikoidok középkorú betegeknél fokozzák a jelentős nem kívánt kardiális események (MACE, major adverse cardiac event) előfordulásának valószínűségét, mégpedig minden újabb 1 hónapnyi kezelés 14%-kal, függetlenül a terápia megkezdésekor fennálló kardiovaszkuláris kockázat mértékétől – hangzott el az Amerikai Reumatológus Társaság éves virtuális kongresszusán.
A megállapításnak azért van nagy jelentősége a mindennapi klinikai gyakorlat számára, mert a RA kezelésében gyakran – az esetek akár felében – kerül sor glükokortikoidok tartós alkalmazására, olyan betegek esetén is, akik egy vagy több klasszikus kockázati tényezővel (pl. hiperlipidaemia, cukorbetegség, magas vérnyomás, dohányzás) élnek.
Ugyanakkor kevés adattal rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy a folyamatos glükokortikoid-alkalmazás miként befolyásolja a jelentős nem kívánt kardiális események előfordulását RA-betegeknél. Pedig ezen információk birtokában dönthetnénk arról, hogy leginkább mely betegeknél célszerű megfontolni szteroidmegtakarító kezelési formák alkalmazását. Rövid távú terápiaként, a fájdalom enyhítése céljából, illetve olyan betegeknél, akiknél egyidejűleg többféle ellenjavallat is fennáll, a glükokortikoidok adása manapság is indokolt lehet, az újabb adatok fényében azonban a hosszú távú kezelés mindenképp kockázatokkal járhat.
A Veterans Administration most nyilvánosságra hozott retrospektív kohorszvizsgálatába 26.239 RA-beteget vontak be, akiknek életkora 40 és 90 év közé esett. Egyik beteg 5 éves anamnézisében sem szerepelt más reumatológiai betegség, korábbi MACE vagy pangásos szívelégtelenség.
A MACE-k 5 évre számított kockázatát 5,7%-nak találták, és a résztvevők közel egynegyede (23%) minősült nagy kockázatúnak. Az utánkövetés első évében összességében a betegek 23%-a, a nagy kockázatú betegek 24%-a részesült legalább 90 napon keresztül glükokortikoid-terápiában. A MACE-k előfordulási gyakorisága a teljes populációban 3,2%-nak, a nagy kockázatú betegek körében 4,9%-nak adódott. A MACE jelentkezéséig mediánértékben 25 hónap telt el.
A befolyásoló tényezők figyelembe vételét követően a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy 6 hónapos periódusokra számítva a glükokortikoid-használat minden 30 napnyi meghosszabbodása a következő 6 hónapban a MACE-k rizikójának 14%-os emelkedésével párosult. E korreláció függetlennek mutatkozott a kiinduláskor fennálló kardiovaszkuláris kockázat mértékétől, a korábbi hosszú távú glükokortikoid-expozíciótól, methotrexat és biológiai szerek alkalmazásától, illetve a kezelés megkezdésekor érvényes Elixhauser Cormobidity Indextől (kivéve rheumatoid arthritis, cukorbetegség, magas vérnyomás és pangásos szívelégtelenség).
Egy másik kutatás is bemutatásra került a kongresszuson, melyben 2006 és 2015 közötti adatok alapján elemezték a hosszú távú glükokortikoid-használat és a kardiovaszkuláris kimenetelek közötti összefüggéseket. A vizsgálatba olyan RA-betegeket vontak be, akik betegségmódosító antireumatikus gyógyszerek (DMARD, disease-modifying antirheumatic drug) adásában részesültek legalább 180 napon keresztül úgy, hogy emellett nem szedtek újabb DMARD-ot, illetve nem került sor a gyógyszeres kezelés felfüggesztésére sem. Összesen 135.583 Medicare-biztosított beteg, illetve az Optum adatbázisból 39.272 beteg adatait elemezték.
A kardiovaszkuláris események incidenciája a két csoportban 1,3, illetve 0,8 volt 100 személy-évre számítva. Stroke vagy szívinfarktus a glükokortikoidot nem szedő Medicare-betegeknél 1,1%-ban, a glükokortikoidot szedő betegek között napi 5 mg-os napi dózis mellett 1,4%-ban, 5–10 mg-os napi dózis mellett 1,7%-ban 10 mg-nál nagyobb napi dózis mellett 1,9%-ban fordult elő 1 éven belül. Az Optum-betegek esetében a fenti arányok rendre: 0,7%, 0,9%, 0,8% és 0,8%.
A szerzők következtetése szerint a glükokortikoidok a kezelés időtartamától és dózisától függő módon fokozzák a kardiovaszkuláris kockázatot.
