Hüvelyi ösztradiolkezelés posztmenopauzában
Egy kis esetszámú vizsgálat szerint a hüvelyi ösztradiol tabletta jelentős változásokat okoz a posztmenopauzális nők hüvelyi mikrobiotájában, bár a kellemetlen tüneteket nem enyhíti.
A hüvelyi mikrokörnyezet változásai - vagy azok hiánya - hatással lehet a tünetekre, kapcsolatban lehetnek a méhnyakrák, a genitális fertőzések, vagy egyéb betegségek kockázatára is. A JAMA Network Open-ben megjelent - a Menopause Strategies-Finding Lasting Answers and Health (MsFLASH) vizsgálatok hálózatába tartozó, a posztmenopauzában jelentkező mérsékelt, vagy súlyos tünetek enyhítését vizsgáló - Vaginal Health Trial-ban az ösztradiolnak és az alacsony pH-jú hidratálónak a hüvelyi mikrobiotára, metabolomra gyakorolt hatásait vizsgálták az alacsony pH-jú placeboval összevetve egy 12 hetes kezelés után.
Poszmenopauzális, mérsékelt vagy súlyos genitourinális tünetekre panaszkodó nőbetegeket vettek be a randomizált, kontrollált vizsgálatba a 2016 április és 2017 február közötti időszakban. Az asszonyok átlagos életkora 61 év volt, 90%-ok volt kaukázusi, három csoportban vagy 10 mikrogramm hüvelyi ösztradiol tablettát plusz placebo gélt, hüvelyi hidratáló tablettát és gélt, vagy dupla placebót kaptak.
A vizsgálat elsődleges végpontja a leginkább kellemetlen tünetek (MBS-ek: közösülési fájdalom, hüvelyszárazság, vulvovaginális irritáció, viszketés, fájdalom) változása volt. A másodlagos analízis célja az volt, hogy felderítse a hüvelyi mikrobiota sokféleségének, összetételének változásait, továbbá a metabolom és a pH változásait. A mikrobiota sokféleségét a Shannon Diversity Index (SDI) segítségével állapították meg. 12 hét után a bakteriális mikrobiotát 80%-ban a Lactobacillus és a Bifidobacterium jellemezte az ösztradiol csoportban, 36%-ban a hidratálót kapók és 26%-ban a placebót kapók csoportjában. Jelentős változások következtek be a placebo csoporthoz képest az ösztrogént kapók csoportjában, de nem volt jelentős a különbség a hidratálót és placebót kapókhoz képest. 12 hét után az ösztrogént kapó asszonyoknál a hüvelyváladék 171 kismolekulájú metabolitjából 90 jelentősen megváltozott, a változás a hidratáló plus placebo csoportban nem volt szignifikáns. A hüvelyi pH az ösztrogént kapóknál lényegesen alacsonyabb volt 12 hét után (középértékben 5 vs 6, P= 0,005). A hidratáló csoportban nem történt lényeges pH változás, bár „az alacsony PH-jú hidratáló és placebo használata miatt mindkét kezelési csoportban csökkent a pH”.
Összességében: a kiinduláskor kifejezetten változatos baktérium-állomány jelentősebb változást mutatott a kevésbé változatos baktérium-flórához képest: a változás középértéke -1 vs -0,3 (P=0,007) volt. A legkellemetlenebb tünetek közül legalább kettő az ösztrogén csoportban 53%-ban, a hidratáló csoportban 44%-ban, a placebo csoportban 49%-ban enyhült. A súlyos tünetek hasonló javulása arra utal, hogy nincs oki összefüggés a mikrobiota és a posztmenopauzális tünetek súlyossága között.
A hüvelyi pH csökkentése önmagában nem elégséges a mikrobiota megváltoztatásához. Az ösztrogén használata után elvárható némi változás, de az elvárásoknak kissé ellentmond az a megfigyelés, hogy az alacsony pH-jú hüvelyi készítmények nem változtatják meg a mikrobiotát, vagyis nem javítanak a helyzeten. A hüvelyi mikrobiota tömegesen tartalmaz Lactobacillusokat, a mikrokörnyezetben magas koncentrációban van laktát, így premenopauzában az alacsony hüvelyi pH egészséges. Az ilyen mikrokörnyezethez típusosan kevés gyulladás is társul. Viszont nincs információnk arról, hogy ez posztmenopauzában mennyire előnyös. Ha az adatokat premenopauzális nőkre extrapoláljuk, akkor láthatjuk, hogy az ösztradiol pozitívan befolyásolja a hüvelyi mikrokörnyezetet – függetlenül attól, hogy milyen hatással van a tünetekre.
Végeredményben tehát a hüvelyi ösztradiol tabletta használatával – a hüvelyi hidratáló, vagy placebó készítményekhez képest – nem csökkentek szignifikáns mértékben a hüvelyi tünetek, bár a tünetek mindhárom csoportban javultak – és nem nagyon tudni, hogy a kezelések miképp gyakoroltak hatást a hüvelyi mikrokörnyezetre.
A vizsgálók a következőkben annak felderítésére fognak koncentrálni, hogy posztmenopauzális nőkben milyen előnyökkel jár a Lactobacillusokban gazdag mikrobiota.
A vizsgálatnak számos korlátja van: relatíve kevés résztvevője volt, a mintavétel csak három időszakban történt, és nem tudjuk, hogy a változások mennyi ideig maradtak meg. Csak hat afro-amerikai nő szerepelt a vizsgálatban, pedig a premenopauzális vizsgálatok arra utalnak, hogy az afro-amerikai asszonyok hüvelyében más a baktériumok összetétele.
A vizsgálat adatai arra utalnak, hogy a különböző beavatkozások során megfigyelt erőteljes pH csökkenések hátterében eltérő biológiai folyamatok állnak, ilyen módon a pH csökkentése nem tekintendő elsődleges célnak.
A posztmenopauzális nők dispareuniája, hüvelyszárazsága és az égő/viszkető/irritáló érzése mindennapos probléma. Dr. Constance Bohon (washingtoni nőgyógyász) szerint a hidratáló kezelés és az ösztrogén kezelés összehasonlítása segíthet a megoldásban. Nem találta meglepőnek, hogy a hidratáló kezelés dispareuniában és hüvelyszárazságban kedvező, azt viszont furcsállotta, hogy a hüvelyi égés, viszketés, irritáció nem javult lényegesen jobban az ösztrogén csoportban, mint a hidratáló csoportban. Így a klinikusok számára azt a tanulságot vonta le, hogy a hidratáló használata elégséges.
Forrás:
Splete H. Postmenopausal women may benefit from vaginal estradiol for treatment of symptoms. Medscape Medical News. April 05, 2022.
Srinivasan S, Xing Hua, Wu MD, et al. Impact of topical interventions on the vaginal microbiota and metabolome in postmenopausal women. A secondary analysis of a randomized clinical trial. JAMA Netw Open. 2022;5(3):e225032. doi:10.1001/jamanetworkopen.2022.5032