Idős hipertóniások túlzott vérnyomáscsökkentése káros lehet
Vannak, akik úgy vélik, hogy minél alacsonyabb a hipertóniás beteg tenziója, annál jobb. Olasz kutatók azt találták, hogy idős betegek gondolkodási képessége túlságosan erélyes vérnyomáscsökkentés hatására kedvezőtlenül alakul.
Számos vizsgálat igazolta, hogy az idős betegek magas vérnyomása mennyire veszélyes és káros, ezért gondos gyógyszeres kezelést igényel. Kevés adat van arról, hogy a jelentős vérnyomáscsökkentésnek milyen hatása van a kor előrehaladtával az agyi funkciókra.
Dr. Enrico Mossello és munkacsoportja Firenze orvostudományi egyetemén azt kutatta, hogy mi történik akkor, ha az idős hipertóniás betegek gyógyszeres kezelése során a tenzió kifejezetten alacsonyra csökken. A kutatók két memóriaambulancián vizsgáltak közel 200, átlagosan 79 esztendős beteget, akiknek 68%-át demencia miatt, 32%-át enyhe gondolkodási zavar miatt kezelték.
Vizsgálati eredményeiket március 2-án a JAMA Internal Medicine online közölte. A szerkesztőség a téma fontosságára való tekintettel szerkesztőségi közlemény írására kért fel két holland szakértőt Dr. Behnam Sabayan és Dr. Rudi G. J. Westendorp személyében. „A vizsgálati terv alapján nem lehet megítélni, hogy a napi szisztolés vérnyomás alakulása és a betegek gondolkodási képességének csökkenése között oki összefüggés lehet-e – hangsúlyozzák –, de ideje fölhagyni a „minél alacsonyabb, annál jobb” nézettel: jobban tennénk, ha hemodinamikai optimalizáció útján igyekeznénk a gondolkodási képesség károsodását fékezni.”
Dr. Mossello és munkacsoportja emlékeztet arra, hogy a jelenlegi amerikai és európai kezelési irányelvek nem foglalkoznak az enyhén vagy súlyosan demens idős betegek antihipertenzív kezelésének kérdésével. Ezért végeztek vizsgálatot 172, 65 éves vagy idősebb beteg bevonásával, akiknél gondolkodási károsodást vagy demenciát észleltek. A betegek 73,3%-a hipertóniás és 64%-a nő volt, 69,8%-uk szedett vérnyomáscsökkentő gyógyszert. A vizsgált betegek teljes csoportját a 24-órás szisztolés vérnyomás szerint harmadolták. Az egyik csoportba azok kerültek, akiknek a szisztolés tenziója nem haladta meg a 128 Hgmm-t, a második csoport szisztolés vérnyomása 129–144 Hgmm, a harmadik csoportba kerülőké 145 Hgmm-nél magasabb volt.
Átlagosan 9 hónap után a betegek eredménye a Mini-Mental tesztben (Mini-Mental State Examination, MMSE) 22,1-ről 20,7-re csökkent (p<0,001). A mentális hanyatlás abban a harmadban volt a legkifejezettebb, ahol a szisztolés tenzió a legalacsonyabbra süllyedt (–2,8), ennél kisebb fokú hanyatlást észleltek a középső harmadban (–0,7, p=0,002), illetve a felső harmadban (–0,7, p=0,004). Az életkort, a kiindulási MMSE-pontszámot és a vaszkuláris komorbiditás pontszámát figyelembe vevő többváltozós modellben a legalacsonyabb vérnyomású harmadba tartozó, illetve a vérnyomáscsökkentőt szedő betegek kognitív teljesítménye nagyobb mértékben romlott mind a demens, mind az enyhe kognitív károsodásban szenvedő betegek csoportjában. Az orvosi rendelőben mért vérnyomás kevésbé függött össze a kognitív változással.
A vizsgálat vezetője így összegezte az eredményeket: „Több betegen végzett, longitudinális, ambuláns vérnyomás-monitorozással végzett tanulmányokra van szükség ahhoz, hogy az eltúlzott vérnyomáscsökkentés negatív hatása a már károsodott gondolkodási képességű, idős betegek esetében értékelhető legyen, és a hosszú távú prognózis alakulását megítélhessük. Várjuk a randomizált, megfelelően kontrollált tanulmányok eredményeit, hogy felmérhessük, hogyan hatnak ebben a speciális népességi csoportban a különböző intenzitású gyógyszeres terápiák.”
