IGF-1 szint és emlőrák kockázat

Inzulin-like növekedési faktor 1 (IGF-1, somatomedin C, az inzulinhoz hasonló molekuláris szerkezetű hormon, fontos szerepet játszik az emberi test különböző sejtjeinek növekedésében. Egyik szintetikus analógját, a macasermint az elmaradt növekedés kezelésére alkalmazzák. Pubertás korban igen sok termelődik belőle, és hozzájárul a serdülőkori testmagasság gyors növekedéséhez. Felnőttekben anabolikus hatású. Szintézisét a humán IGF1 gén kódolja. Elsősorban a májban szintetizálódik, termelődését a növekedési hormon (GH) stimulálja. ene.[5][6] IGF-1 consists of 70 amino acids in a single chain with three intramolecular disulfide bridges. IGF-1 has a molecular weight of 7,649 Daltons.[7]

Az IGF-1 szintjét számos faktor befolyásolja, többek között a magas fehérje-tartalmú táplálkozás és a terhesség. A tejgazdaságban tenyésztett tehenek legtöbbje terhes és laktál, magasabb az IGF-1 szintje, és az általa kiválasztott tejben emelkedett a progesztinek és az ösztrogén szintje. Egyes adatok szerint a magasabb IGF-1-, ösztrogén- és progesztinek szerepet játszhatnak az emlőrák kialakulásában. Az IGF-1 és az emlőrák közötti összefüggést először az 1980-as években vizsgálták, majd azóta több tanulmány is jelent meg a témáról. A tehéntej fogyasztás és az emlőrák közötti lehetséges kapcsolat okán mostanában ismét több kutató is érdeklődik az IGF-1 iránt.

Az Annals of Oncology-ban eredmények 2020. márciusában online megjelent cikkük eredményéről Dr. Marc Gunter, a vizsgálat szenior szerzője (International Agency for Research on Cancer (IACR) Lyon, Franciaország) úgy nyilatkozott, hogy elemzésük az eddigi legerősebb bizonyítékot szolgáltatta arról, hogy az IGF jelátvitel szerepet játszik az emlőrák keletkezésében. Azt is elmondta, hogy „az eredmények arra utalnak, hogy az IGF-1 szintek diétás és életmódbeli, valamint farmakológiai befolyásolása hatásos lehet az emlőrák primer prevenciójában is.

A kutatók 206.263, a UK Biobankban szereplő 40 és 69 közötti nőbeteg genetikai és környezeti adatait is tartalmazó statisztikákat nézték át, a rákos megbetegedések diagnózisát pedig a nemzeti rákregiszterben követték. Az elemzéshez a Mendel-féle randomizációt használták (ez egy olyan statisztikai módszer, mely vizsgálja a géneket és azoknak a betegségekre gyakorolt ok-okozati hatását), mert szerintük a Mendeli randomizációval végzett vizsgálat alkalmat ad az IGF-1 jelátvitel és az emlőrák közötti összefüggés tisztázására. Az átlagosan 7,1 év megfigyelési idő során 4360 nőbetegnél (az elemzett esetek 2%-ánál) mutattak ki emlőrákot. Az adatokat életkor, anyagi helyzet, az emlőrák 10 legfontosabb kockázati faktora, és az IGF-1 szintet befolyásoló biológiai faktorok szerint igazították. E korrekciók után azt találták, hogy a legmagasabb IGF-1 szintek (≥25,6 nmol/l) mellett 24%-kal nagyobb volt az emlőrák kockázata a legalacsonyabb IGF-1 szintek (<16,4 nmol/l) mellett észlelhető kockázathoz viszonyítva (a legmagasabb és legalacsonyabb közti HR: 1,24, 95%CI 1,12-1,37, P trend <0,0001). 6711 asszonynál végeztek ismételt IGF-1 méréséket, és ebből arra derült fény, hogy az IGF-1 szintek minden 5 nmol/l emelkedésével 11%-kal nőtt az emlőrák kockázata (HR 1,11, 95%CI 1,07-1,16). Az eredményeket nem befolyásolta a menopauzális státusz, a követési idő, és az emlőrák egyéb kockázati faktorai, pl. a testtömeg index sem (P heterogenitás >0,08).

További 265 esetben értékelték többi között az egy nukleotid polimorfizmust (SNP), ill. az inzulin-like növekedési faktor kötő protein-3-at (IGFBP-3). Úgy találták, hogy az IGF-1 genetikailag megjósolt minden 5 nmol/l emelkedése 5%-kal növelte az emlőrák keletkezésének kockázatát (OR: 1,05, 95%CI 1,01-1,10, P=0,02). Míg azonban az IGF-1 genetikailag meghatározott minden 5 nmol/l növekedése mellett 6%-kal nőtt az ösztrogén-receptor pozitív emlőrákok keletkezésének kockázata (OR 1,06, 95%CI 1,01-1,11, P=0,03), addig az ösztrogén-receptor negatív emlőrákoknál nem volt összefüggés a genetikailag meghatározott IGF-1 szintek és az emlőrák kockázat között (OR 1,02, 95%CI 0,96-1,08, P=0,58). Az eredmények szerint szintén nem volt összefüggés kimutatható a genetikai meghatározott IGFBR szintek és az emlőrákok között (OR egyetlen standard deviáció növekmény mellett 1,00, 95%CI 0,97-1,04, P=0,98).

Az adatok szerint nincs bizonyíték arra, hogy egyéb genetikai variánsok és a biológiai mechanizmusok is szerepet játszanának az emlőrák kialakulásának kockázatában, bár természetesen nem zárható az IGF-1-en kívüli egyéb tényezők és faktorok szerepe.

A következő lépésben azt szeretnék felderíteni, hogy az IGF-1 szinteket hogyan módosítják a különböző életmódbeli faktorok, és ezek befolyásolásával hogyan csökkenthető az emlőrák kockázata. Az IGF-1-et befolyásoló gyógyszerek hatásossága, biztonságossága, az adagolás szükséges időtartama is vizsgálatokat igényel.

Források:

1. Szerző megjelölése nélkül. Study suggests IGF-1 plays ’causal role’ in breast cancer. Medscape Medical News > Oncology News. March 18, 2020.

2. Murphy N, Knuppel A, Papadimitriou N, et al. Insulin-like growth factor-1, insulin-like growth factor-binding protein-3, and breast cancer risk: observational and Mendelian randomization analyses with ∼430 000 women. Ann Oncol Published online March 11, 2020. DOI: https://doi.org/10.1016/j.annonc.2020.01.066