Így hasznos a láz
Az Immunology tanulmánya feltárja a láz kedvező hatását biztosító molekuláris mechanizmus egy újabb elemét, a hősokk-fehérjék kettős szerepét.
A láz evolúciósan konzervált válaszmechanizmus, ami a fertőzés leküzdésében túlélési előnyt biztosít, ezért a szakmai ajánlások csak a szervezetet már megterhelő, 39 fok feletti testhőmérséklet esetén javasolják a lázcsillapítást. Habár a láz kialakulása és a túlélés szoros összefüggést mutat (Matthiew Kluger és munkatársai: Role of Fever in Disease), és bizonyított, hogy az 1–4 fokos testhőmérséklet-növekedés sokféle fertőzés leküzdésében segít (Sharon Evans és munkatársai: Fever and the thermal regulation of immunity: the immune system feels the heat), az akut gyulladásos válasz összetevői közül talán még ma is a láz mechanizmusát értjük a legkevésbé.
A láz kialakulásában az első lépés az endogén pirogének (interleukin-1β, IL-6, tumor nekrózis faktor-α, interferon-α, -β és -γ, valamint prosztaglandinok) felszabadulása a fertőzés helyén, amik a hypothalamust elérve kiválták a testhőmérséklet-emelkedést. Ismert, hogy ezt követően a véráramban keringő limfociták összegyűlnek a limfoid szervekben és a gyulladt szövetekben, azonban a limfocita-toborzás molekuláris mechanizmusát eddig nem sikerült kielégítően feltárni. Az Immunity című szaklap tanulmánya most bemutatja, hogy milyen molekuláris mechanizmus áll a limfocita-toborzás: az immunsejtek érfalhoz tapadása, majd azoknak a gyulladt szövetbe történő átlépése (majd itt a bakteriális fertőzés felszámolása) hátterében.
Mint ChangDong Lin és munkatársai egérkísérletek alapján bemutatják (Fever Promotes T Lymphocyte Trafficking via a Thermal Sensory Pathway Involving Heat Shock Protein 90 and a4 Integrins): a hőmérséklet-növekedés hatására a T-sejtek hősokk-fehérjék előállításába kezdenek, amik már eddig is ismert módon védik a sejtet a magas hőmérséklet káros hatásaitól, másrészt azonban a hősokk-fehérjék (Hsp90) a sejtmembrán belső felszínéhez is eljutnak, ahol egy speciális membránfehérje-osztály (a4 integrinek) tagjainak citoplazmába lógó farokrészéhez kapcsolódnak. A hősokk-fehérjékkel kapcsolódott integrinek ezt követően összecsapzódnak, és olyan komplexeket hoznak létre, amelyek révén a T-sejtek képesek az érfalhoz tapadni, és átjutni azon. Az integrin-komplexek a továbbiakban egy sejtmigrációt fokozó jelátviteli út (FAK-RhoA: fokális adhéziós kináz és Ras homológ géncsalád A) aktiválásával segítik a T-sejteknek a másodlagos limfoid szervekhez és a fertőzés helyére történő migrációját is. A szerzők hozzáfűzik: az a4 integrinek a veleszületett immunrendszer egyes sejtjeiben, így a monocitákban is kifejeződnek, így elképzelhető, hogy a láz a monociták migrációját is a hősokk-fehérjék és az a4 integrinek kapcsolódása révén segíti elő.
Mivel a gyulladásos válaszon felül az a4 integrinek fontos szerepet játszanak a bél immuno-homeosztázisában és egyes betegségek, így a gyulladásos bélbetegség, a rák, valamint a sclerosis multiplex kialakulásában is, a jövőben a most felfedezett Hsp90–a4 integrin-tengely működésének elősegítése (a Hsp90-expresszió fokozása az immunsejtekben) segítheti a gyulladás és a rák elleni harcot, míg a Hsp90–a4 integrin-tengely működésének gátlása a krónikus gyulladások és az autoimmun betegségek elleni küzdelem módszere lehet.