Influenza védőoltás és pitvarfibrilláció
Egy taiwani kutatás adatai szerint az influenza elleni védőoltás csökkenti a pitvarfibrilláció kockázatát, abban az esetben, ha a beoltott személy nem lesz influenzás.
A Heart Rhythm című lapban 2016. február 1.-én megjelent - a taiwani egészségbiztosító 10 éves tapasztalatait feldolgozó közlemény szerint az elmúlt években az influenza ellen nem beoltott személyeknél szignifikánsan, 18%-kal több volt a pitvarfibrilláció, míg a kockázat szintén szignifikánsan, 12%-kal kevesebb volt azoknál, akik felvették az oltást és nem érintkeztek influenzás személlyel. Azoknál, akik a védőoltás ellenére megbetegedtek influenzában ugyakkora volt a pitvarfibrilláció gyakorisága, mint a referencia-csoportban (a nem beoltottakban illetve az influenzában nem megbetegedettekben).
Az influenzás fertőzés aktiválja a szervezet szisztémás gyulladásos válaszát, mellyel növeli a pitvarfibrillációban fontos szerepet játszó szimpatikus tónust. A vizsgálat célja az volt, hogy az influenza, mint kockázati faktor és a pitvarfibrilláció között milyen összefüggés van, valamint annak tisztázása, hogy a védőoltás csökkenti-e a pitvarfibrilláció kockázatát?
A tanulmány első szerzője, Dr. Ting-Young Chan (Taipei Veterans General Hospital, Taiwan) szerint „az influenzás megbetegedés emeli a pitvarfibrilláció kockázatát, és ez a kockázat a védőoltással csökkenthető”. Ebből logikusan következik, hogy a magas kockázattal rendelkező személyeket javasolt influenza ellen oltani. A taiwani Nemzeti Egészségbiztosítási Kutatás adattárából 11 373 frissen diagnosztizált pitvarfibrillációs beteget emeltek ki 2000 és 2010 között, és adataikat négyszer annyi (45 496) nemben, életkorban hasonló, nem pitvarfibrilláló beteggel hasonlították össze. Átlagos életkoruk 71 év volt. Az újonnan kialakuló pitvarfibrilláció kockázati arányai a következőképpen alakultak: 1369 nem vakcinált, de influenzás betegnél a HR: 1,182 volt (p=0,032), a 16 452 beoltott, és influenza-mentes személynél a HR 0,881 volt (p<0,001), és a 696 idős beoltott, de influenzával érintett személynél a HR 1,136 volt (P=0,214). Az influenza elleni védőoltás után tehát életkorra, nemre, kísérőbetegségekre való tekintet nélkül következetesen kisebb a pitvarfibrilláció kockázata a védőoltást nem kapott és nem is influenzás személyekhez (referencia csoport 38 353 személy) képest.
A tanulmányban nem érintett szekértő, Dr. Charlotte Warren-Gash szerint (Imperial College London, UK) viszont az összefüggés egyszerűen csak spekuláció, mivel „jól tudjuk, hogy a védőoltásban részesült személyek egészségesebbek, ezért náluk kisebb a pitvarfibrilláció kockázata”, a gyengébb állapotú betegekben viszont nagyobb a pitvarfibrilláció kockázata, és kiesebb arányban részesülnek védőoltásban. Ráadásul az influenza és a pitvarfibrilláció között eltelt hosszú idő is megkérdőjelezi az összefüggést, hiszen az influenzás fertőzés után néhány nappal megjelenő pitvarfibrilláció esetén még gondolhatunk kapcsolatra, de egy évvel az influenza után fellépő pitvarfibrilláció esetén már nem valószínű az összefüggés. Ezért a megfigyeléses, retrospektív vizsgálat helyett egy prospektív vizsgálat kialakítása lenne célszerű.
Dr. Nishant Verma és Dr. Bradley P. Knight (Division of Cardiology, Northwestern University Feinberg School of Medicine, Chicago, IL) szerkesztőségi közleményükben kijelentik, hogy az influenza elleni védőoltás a pitvarfibrilláció megelőzésének egyszerű és olcsó módszere. Használata kihatással van a népegészségügyi állapotokra is. A dolgozat felteszi azt a kérdést is, hogy az influenza kezelése vagy megelőzése a hasznosabb a pitvarfibrilláció csökkentésére. Kérdés, hogy a második pitvafibrilláció megelőzésére az influenzás fertőzést kezeljük neuraminidáz-gátlókkal, vagy foglalkozzunk az infekcióhoz társuló gyulladásos válasszal. Jelenleg csak kevés közlemény foglalkozik a Tamiflu (oseltamivir) elektrofiziológiai tulajdonságaival.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
