Keserű csokoládé és intermittáló sántítás

A perifériás artériák betegsége a szervezet kiterjedt arterioszklerotikus állapotának részjelensége. A fejlett nyugati államokban a 70 éven felüli lakosság mintegy 20%-a szenved perifériás artériás betegségben (angol rövidítéssel PAD-ben). A betegség legjellegzetesebb tünete a fájdalom miatti „sántítás”, a klaudikáció, ami a végtagok csökkent vérellátása következtében ismételt megállásra kényszeríti a beteget. Természetesen nemcsak a fő comb- és lábszár artériák betegségéről van szó, a mikrocirkuláció is zavart szenved, ezért a szűkület mögötti vázizomzat nem jut elég artériás vérhez. A PAD kialakulásában szerepet játszik az endothel működészavara, a csökkent cukoroxidáció, a toxikus anyagcseretermékek lokális felszaporodása, a nitrogénmonoxidképződés zavara, valamint az oxidatív stressz is. Az oxidatív stressz szerepét antioxidáns infúziók jótékony hatásai bizonyították, és az oxidatív folyamatok gátlása jelentősen növelte a megállás nélkül megtett távolságok hosszát.

A polifenolokban gazdag kakaó az oxidatív stressz csökkentésével és a nitrogénoxid termelésével artériás tágulatot okoz. Ez különösen a kakaót magas koncentrációban tartalmazó étcsokoládéra igaz, mivel a kakaó csökkenti az állatokban is, emberben is vasoconstrictiót okozó NOX2 aktivációját – utóbbi a nikotinamid-adenin dinukleotid foszfát /NADPH/ oxidáz katalitikus alegysége.

Olasz kutatók véleménye szerint a bőségesen adagolt kakaónak ezen az oxidatív mechanizmuson keresztül javítania kell a PAD betegek teljesítményét, az általuk megállás nélkül legyalogolható távolságot, ezért közepes-súlyos PAD betegeken mérték a kakaó azonnali hatásait a betegek által megtett távolság, az artériás tágulat és a NOX2-mediálta oxidatív stressz mérésével. Dr. Lorenzo Loffredo (Sapienza University, Róma) vezetésével 2012. január és 2013. szeptember között 20 önként jelentkező PAD betegen (14 férfi, 6 nő, Fontaine IIB stádium) 40 g 85%-nál nagyobb kakaótartalmú étcsokoládé elfogyasztása után 2 órával számos mérést végeztek, és 35%-nál kevesebb kakaót tartalmazó tejcsokoládéval kontrollálták az eredményeket.  Mérték a maximális járási távolságot (MWD), a maximális járási időt (MWT), a boka brachiális indexet (ABI) nyugalmi helyzetben és a gyakorlat után, az átfolyással összefüggő tágulást (FMD), az oxidatív stresszt (ami a solubilis NOX2-ből származó peptid (sNOX2-dpi) szérum-szintjével, a NOX2 aktiváció markerével, ELISA módszerrel mérhető). A szérum izoprosztánok szintjét a szérum prosztaglandin F2alfa-III-al becsülték meg immunoassay módszerrel, az NO képződést a szérum nitrit/nitrát aránnyal /NOx/ mérték föl. A kutatásban felhasznált étcsokoládéban a tejcsokoládéhoz képest jelentősen magasabb volt a teljes és az egyszerű polifenol-tartalom (p<0,001).

Egy kis szelet magas kakaótartalmú étcsokoládé elfogyasztása után a perifériás artériás betegségben szenvedő betegek hosszabb ideig tudtak sétálni a futópadon és nagyobb távolságot tettek meg, mielőtt a lábukban jelentkező fájdalom megállásra késztette őket. Szignifikáns különbség volt az étcsokoládét és a tejcsokoládét fogyasztók között az FMD-ben (p=0,003), az sNOX2-dp kibocsájtásban (p=0,04), a KNOX-ban (p=0,01), a szérum 8-izo-prosztaglandon F2alfa-III tartalomban (p=0,018). Klinikailag pedig a leglényegesebb, hogy jelentős különbség alakult ki az étcsokoládét fogyasztók javára a maximális járási távolság (MWD) és a maximális járási időtartam (MWR) tekintetében, valamint a gyakorlat után mért ABI értékben is (p=0,04).

Az étcsokoládé fogyasztása után a kiinduláshoz hasonlítva jelentősen növekedett a futópadon megtett távolság (110,7 ± 64.5 m vs 122,2 ± 61.5 m, p<0,001), és nőtt a megállásig eltelt idő is (124,8 ± 60,8 vs. 142,2 ± 62,0 másodperc, p<0,001), de ugyanez tejcsokoládé fogyasztása után nem történt meg. Másképpen kifejezve étcsokoládé fogyasztása után nagyjából 11%-al nőtt a megtett távolság, és 15%-al nőtt a járási fájdalom megjelenéséig eltelt idő. Viszont sem étcsokoládé, sem tejcsokoládé fogyasztása után nem változott a boka nyugalmi brachiális indexe. Az étcsokoládét fogyasztó csoport betegeiben a szérum nitrogén-oxid szintje emelkedett, az endotheliális funkció javult, az oxidatív stressz biokémiai értékei csökkentek. Ezek az adatok kétségtelenül igazolják azt a feltevést, hogy a hatás a polifenoloknak tulajdonítható. A megfigyelések kritikájaként megemlítendő, nem volt placebo kontroll csoport, és nem valószínű, hogy egyetlen kis szelet étcsokoládé hosszú hatást fejtene ki a PAD betegek járási képességére.

Dr. Max Creager, az American Heart Association (AHA) szóvivője szerint az ilyen erősen előzetes (ráadásul kis esetszámú és placebo kontroll nélküli) megfigyeléseket óvatosan kell kezelni,  pl. a kezdeti bíztató eredmények ellenére az antioxidáns C-vitamin és E-vitamin várható kardiovaszkuláris kedvező hatása végül nem igazolódott a klinikumban. Arról nem is beszélve, hogy a csokoládé kalóriatartalma, cukortartalma és zsírtartalma igen magas: egy szokásos amerikai csokoládészelet 24 g cukrot (94 kalória) és 8 g telített zsírt tartalmaz. Az amerikai kardiológusok szövetsége (AHA) pedig cukorból férfiaknak mindössze napi 150 kalóriát és nőknek 100 kalóriát javasol és az ajánlás szerint a telített zsírok ne haladják meg a napi kalóriamennyiség 5-6%-át. (Összehasonlításra: egy átlagos hazai 100 grammos étcsokoládé kb. 400 kcal kalóriát, kb. 50 g szénhidrátot, és kb. 16 g zsírt tartalmaz!). Egyébként a szegfűszeg, a szárított borsmenta, a zellermag, a kapribogyó és a mogyoró szintén sok polifenolt tartalmaz, minimális kalória mellett. 

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

1. Heartwire

2. Journal of the American Heart Association