Kinél nagyobb a mellrák kiújulásának kockázata?

Az emlőrákot túlélőknél jelentős egy második mellrák kockázata, ezért elengedhetetlen a folyamatos felügyeletük. Fontos, hogy a beteg is tisztában legyen a kockázattal, de az nem volt ismert, hogy e tekintetben vannak-e különbségek az ER-pozitív és az ER-negatív rákban szenvedő nők között.

A Cancer folyóiratban február elején megjelent tanulmány szerint az ER-negatív betegségben szenvedő betegeknél nagyobb a kockázata a második emlőrák kialakulásának a diagnózist követő 5 éven belül, mint az ER-pozitív betegségben szenvedő betegeknél.

Dr. Kathryn P. Lowry (Fred Hutchinson Cancer Center in Seattle, Washington) és munkatársai a Breast Cancer Surveillance Consortium hat nyilvántartásából azoknak a nőknek az adatait elemezték, akiknél 2000 és 2017 között I-III. stádiumú mellrákot diagnosztizáltak. Információkat gyűjtöttek a betegek ER-státuszáról, valamint a képalkotással kimutatott második emlőrákos eseményekről. A második mellrák arányát 1-5 évvel és 6-10 évvel a diagnózis után értékelték. A vizsgálati kohorszot 23.139 ER-pozitív betegségben és 4605 ER-negatív betegségben szenvedő nő alkotta. Azt találták, hogy a követés 5. évében a mellrák kumulatív előfordulása 7,1% volt az ER-negatív betegségben és 3,6% az ER-pozitív betegségben szenvedők esetében. A 10. követési évben a kumulatív emlőrák előfordulási gyakorisága még mindig magasabb volt az ER-negatív betegségben szenvedő nőknél, 11,8%, szemben az ER-pozitív betegségben szenvedők 7,5%-ával. Az ER-negatív betegségben szenvedő betegeknél magasabb volt a második emlőrák aránya az utánkövetés első 5 évében: 16,0/1000 személyév, szemben az ER-pozitív emlőrákos betegek 7,8/1000 személyév arányánál, bár 5 év után az ER-státusz szerinti arányok hasonlóak voltak a két csoportban (12,1/1000 vs. 9,3/1000 személyév).

Összességében az eredmények azt mutatják, hogy "az elsődleges invazív rák ER-státusza fontos prognosztikai tényező volt mind a második emlőrákos események nagyságrendje, mind időzítése szempontjából" - állapították meg a szerzők, akik szerint "Eredményeink azt sugallják, hogy az elsődleges emlőrák ER-státusz felhasználható a második emlőrákos események legmagasabb kockázatának kitett nők azonosítására a korai utókezelési időszakban”.

Maguk a kutatók is számos korlátot említenek tanulmányukkal kapcsolatban, például azt, hogy a patogén variánsok, például a BRCA1 és a BRCA2 jelenlétére vonatkozó információ nem állt rendelkezésre. Tekintettel arra, hogy ezek a változatok gyakoribbak az ER-negatív emlőrákban szenvedő nők körében, ez zavaró tényező lehet.

Dr. Marisa C. Weiss (Wynnewood-i Lankenau Medical Center, a Breastcancer.org alapítója), aki nem vett részt a kutatásban, kommentárjában két fontos szempontot emelt ki, részint azt, hogy tripla negatív emlőrákokban nagyobb arányú egy öröklött genetikai rendellenesség, például a BRCA1 előfordulása, ami előrevetíti a második rosszindulatú daganat kialakulásának nagyobb kockázatát, részint azt, hogy a HR-pozitív emlőrákban szenvedő betegeknél 10 éven túl is nagyobb a helyi kiújulás előfordulási gyakorisága.

A kutatók szerint további tanulmányokra van szükség annak felmérésére, hogy az ER-negatív primer rákos megbetegedésekben szenvedő nők számára előnyös lehet-e az intenzívebb felügyelet a diagnózist követő korai időszakban. Azt is hozzáteszik, hogy nagyon fontos egy egyénre szabott gondozási terv kidolgozása és a szoros felügyelet, amely magában kell foglalja a genetikai tesztelést is.

Forrás:

Kathryn P. Lowry KP, Ichikawa L, et al: Variation in second breast cancer risk after primary invasive cancer by time since primary cancer diagnosis and estrogen receptor status Cancer 15 February 2023 https://doi.org/10.1002/cncr.34679