Klinikai vizsgálati szakaszba léphet az embriók géneditálása?

Mint arról a Nature-ben beszámolnak (Correction of a pathogenic gene mutation in human embryos), Shoukhrat Mitalipov és kollégái (Oregon Health and Science University) többtucatnyi humán embrión alkalmazták a CRISPR-Cas9 géneditálási módszert, azzal a céllal, hogy eltávolítsák belőlük az öröklődő hipertrófiás kardiomiopátiát okozó gént (MYBPC3). A kutatók szerint ezzel lefektették az alapot, hogy megszülethessenek az első génmódosított emberek.

Mitalipov a Massachusetts Instituteof Technology lapjának nyilatkozva elmondta, a procedúra meglepően hatékony volt, és fontolóra lehet venni a klinikai vizsgálatok indítását, azaz a géneditált embriók beültetését terhesség létrehozása céljából, majd a fejlődő gyermekek monitorozását.

Emily Mullin, a MIT Technology Review szerkesztője drámainak nevezte az eredményt, és hozzáfűzte: hatására el fog mélyülni a vita, hogy szabad-e a géneditálást arra használni, hogy beavatkozzunk az emberi génkészletbe. A kritikusok szerint az embriómódosítás ismeretlen kockázatoknak teszi ki a gyermekeket, és megnyitja az utat egy igen kétséges másik cél – a genetikai eszközökkel felturbózott dizájner bébik – megszületése előtt.Az embriómódosítás azonban támogatói szerint a genetikai hibák kijavításának racionális orvosi eszköze lehet, mellyel kiiktathatók az öröklődő génmutációk és a rákra hajlamosító gének, így óriási anyagi kiadásoktól is mentesülhetne a társadalöm.

Ezt megelőzően Kínából már három esetben számoltak be humán embriókon történő géneditálási kísérletekről, azonban Mitalipovék munkája jóval nagyobb szabású: a korábbiakhoz képest az USA-ban most sokkal több embriót hoztak létre, összesen 150-et. A petesejtek egészséges donorokból származtak, a spermiumok egyetlen mutáció-hordozó férfitől.

A szkeptikusok szerint a hipertrófiás kardiomiopátiához hasonlóan autoszomális dominánsan öröklődő betegségek esetén felesleges az embriók géneditálása, mivel ma már egyébként is lehet in vitro fertilizációt (IVF) választani, és preimplantációs genetikai diagnózis révén kiválasztani a mutáció által nem érintett embriókat, majd csak ezeket az egészséges embriókat ültetni be az anyaméhbe (az USA-ban tavaly a 35-40 év közötti nők esetében az IVF-próbálkozások negyede során alkalmaztak preimplantációs diagnózist). Mindazonáltal, Mitalipov és munkatársai szerint az embriók megreparálása növeli az egészséges embriók számát, és potenciálisan gyorsabban eredményez teherbeesést.

Vizsgálatukban Mitalipovék azt tapasztalták, hogy a géneditálás akkor volt a leghatékonyabb, ha a CRISPR-rendszert a spermiummal együtt juttatták a petesejtbe – az ezzel a módszerrel editált 58 embrió közül 42 lett mentes a MYBPC3-gén mutációjától, vagyis a CRISPR-rendszer alkalmazása az egészséges embriók egyébként várható 50%-os arányát 72%-ra növelte. A többi 16 embrió genomjában nem szándékolt inzerciók és deléciók jöttek létre, ami arra utal, hogy szükséges a módszer további fejlesztése.

Az embriómódosítás azonban nem csak a laboratóriumban néz további kihívások elé. Az USA kongresszusa megtiltotta az embriómódosítási célú klinikai vizsgálatok indítását, és a National Institutes of Health nem finanszíroz embrióeditálási kísérleteket. Mint Mitalipov kifejti: „Hosszú út áll még a kutatás előtt, különösen, ha törvényes úton akarjuk végezni a munkát; elképzelhető, hogy más országokba fogjuk költöztetni a technikát.”

Mitalipovék szerint fontos a kutatás folytatása, hiszen ez a munkájuk is számos meglepő eredményt hozott, így pl. a géneditálási folyamat szokatlan módon ment végbe: a CRISPR-rendszerrel beinjektált embriók a mutáció kijavítása során nem a tudósok által bejuttatott mutációmentes MYBPC3-gént használták mintaképpen, hanem az egészséges anyai változatot. Mitalipov szerint ezért a folyamatot nem is géneditálásnak kellene nevezni, hanem a természetes DNS-javítás támogatott formájának.