Kognitív funkciók és depresszió SM-ben

A MAPPS-MS (Memory, Attention, Problem Solving Skills in Multiple Sclerosis) rehabilitációs program célja az SM-hez társuló, jól ismert kognitív leromlás csökkentése. A Consortium of Multiple Sclerosis Centers 2018-as találkozóján Dr. Alexa K. Stuifbergen (University of Texas, Austin) és munkatársai ismertették, hogy a beavatkozás nem csak a kognitív funkciók gyengülését csökkentette, hanem a kognitív romláshoz közismerten gyakran társuló depressziót is jótékonyan befolyásolta.

A vizsgálatban 183 enyhén, vagy közepesen érintett SM-ben szenvedő beteget randomizáltak két csoportba: az egyik csoport (n = 93) résztevőinek számítógépes elemet is tartalmazó kognitív tréninget tartottak csoportos foglalkozások keretében, míg a másik csoport betegei (n = 90) csak a szokásos gondozásban részesültek. A betegek 87%-a nő volt, 75%-ban fehérek, átlagos életkoruk 49,5 év volt, a rokkantság fokát mérő Expended Disability Status Scale szerinti átlagos értékük 5,2 + 1,56-nak adódott. A vizsgálat indulásakor a betegek többsége kognitív zavarban szenvedett. Az adatokat (önbevallás, kognitív funkciók mértéke, depressziós tünetek) a kiinduláskor, közvetlenül a tréningek után, 3 hónap múlva, és végül 6 hónap múlva értékelték. A MAPPS-MS módszerrel kezelt betegek csoportjában a 10 tételes CESD skála (Center for Epidemiological Studies Depression Scale) szerint jelentősen csökkentek a depressziós tünetek (a csoportok között idővel létrejött különbség, ”time-by-group effect”, F = 2,914, P>0,05), a kontroll csoportban viszont egyáltalán nem csökkent a depresszió mértéke.

A kovariáns analízissel (ANCOVA) vizsgálva az intervenciós csoport betegeinek depressziója a beavatkozás után azonnal javult, lényegesen csökkent a CESD-érték (F = 7,63, P = 0,006), a javulás három hónap múlva is fennmaradt (F = 5,04, P<0,05), de hat hónap múlva már nem volt észlelhető. A CESD skálán a magasabb érték nagyobb depressziót jelez. A CESD érték nem függött a beteg életkorától, nemétől, képzettségétől vagy rasszbéli hovatartozásával, viszont szignifikáns összefüggést mutatott az elvégzett memória-gyakorlatokkal (r = 0,26) és a szerzett kognitív képeségekkel (r = 0,44). Nem lehetett szignifikáns összefüggést találni a depressziós tünetek és a neuropszichológiai próbák között.

A MAPPS-MS tréning nyolc héten keresztül hetenként két órát vett igénybe, plusz heti háromszor 45 perces számítógépes gyakorlat keretében a betegeknek meghatározott és előírt játékokkal kellett foglalkozniuk. A csoportos foglalkozásokon a memória, a figyelem, a probléma megoldási képességek, valamint a kognitív funkciókat befolyásoló életmódbeli faktorok (fizikális aktivitás, stresszfeldolgozás, depresszió, alvás) javítása zajlott. A vizsgálat egyértelműen kimutatta, hogy a kognitív működések szignifikánsan javultak, de a depresszió csökkenése még kifejezettebb volt, amiben talán más tényezők, például a csoportos foglalkozások során kialakult interperszonális támogató kapcsolatok is szerepet játszhattak. A betegek által írt beszámolók szerint a másik ember tevékenységét látva nőtt az önbizalmuk, a gyakorlatok során gyakran a mellette ülő személy stratégiáját követték. A javulás 6 hónap utáni eltűnése a rendszeres interperszonális kapcsolatok szükségességére utal.

A vizsgálat arra nem adott választ, hogy a depresszió sikeres kezelése javít-e az SM beteg kognitív képességein? Dr. Feinstein hozzátette, hogy a klinikusok gyakran nem ismerik fel az SM-ben szenvedő beteg depresszióját, mivel tünetei megegyeznek az SM tüneteivel: fáradtság, alvászavar, étvágy- és koncentráció változás. SM-ben az öngyilkosság aránya kétszerese az átlag populációban észlelteknek, tehát a kérdés nagy figyelmet érdemel.

Forrás:

1. Medscape Medical News > Conference News > CMSC 2018

2. Consortium of Multiple Sclerosis Centers (CMSC) 2018 Annual Meeting