Kórházi Clostridium difficile-fertőzés
Egy retrospektív felmérés a kórházi Clostridium difficile fertőzések kockázati faktorait - köztük bizonyos gyógyszerek hatását - vizsgálta.
Egy nagy, multicentrikus retrospektív kohorsz vizsgálat szerint magasabb volt a Clostridium difficile fertőzés (CDI) kialakulásának kockázata azoknál a betegeknél, akik a kórházi kezelés során proton-pumpa gátlókat (PPI-ket), H2-antagonistákat, sucralfátot, vagy bármilyen speciális antibiotikumot kaptak.
Troy Watson gyógyszerész és munkatársai (Hospital Corporation of America in Nashville) a Clinical Infectious Diseses c. lapban 2017. december 20.-án megjelent tanulmányukban kifejtették, hogy bár egyelőre nem ismeretes a fertőzésveszély fokozódásának mechanizmusa, de a megfigyelés mindenképpen felhívja a figyelmet arra, hogy óvatosan bánjunk a „high-risk” antibiotikumokkal és a gyomorsav-termelődést befolyásoló gyógyszerekkel. Szerintük a savlekötő szerek és az antibiotikumok adásának lehetőség szerinti elkerülésével csökkenthető a kórházi CDI kialakulásának kockázata. Fentieken kívül a karbapenemek, a harmadik és negyedik generációs cefalosporinok, a metronidazol, a piperacillin/tazobactam szintén emelik a CDI kockázatát, ugyanakkor a clindamycin, a makrolidok és a tetracyclinek csökkentik a kockázatot. (A clindamycinnel szerzett tapasztalat kissé meglepő, mivel eddig úgy tartották, hogy éppen emeli a kórházi és az otthoni CDI kockázatát. Talán a clindamycin egyre ritkább használata az ok, illetve a védőhatásért a tetracyclin és a makrolid felelősek).
A tanulmányban az USA egyik nagy egészségügyi rendszeréből (Hospital Corporation of America) és annak 150 kórházából elbocsájtott 1237537 felnőtt adatait dolgozták fel, és csak a kórházban keletkezett CDI fertőzésekre koncentráltak, és nem vették figyelembe azokat, akiknek székletéből már a kórházi felvételt követő első három napban igazolták a CDI-fertőzést. Összesen a betegek 0,37%-ánál (4587 beteg) kezdődött a kórházi kezelés alatt CDI fertőzés. Általában gyakrabban keletkezett fertőzés a hosszabb illetve az intenzív ellátás során, a hosszú antibiotikus kezelések kapcsán, illetve diabetesben, Crohn betegségben, vagy colitis ulcerosában. Az életkor is befolyásolta a kockázatot: a betegek minden plusz életéve 0,5%-kal növelte a kockázatot, ráadásul nőknél 1,2-szer volt gyakoribb a CDI, mint férfiaknál.
A PPI-ket kapók esetén 44%-kal, a sucralfátot kapóknál 37%-kal, a H2-antagonistákat kapóknál 13%-kal nőtt a kórházi CDI kialakulásának kockázata (minden esetben p<0,001 szignifikanciával). Az antibiotikumok tekintetében a karbapenemek, a harmadik és negyedik generációs cefalosporinok, a metronidazol, a piperacillin/tazobaktam 1,25-től 2,28-szorosára emelték a kockázatot. A kettős antibiotikus kúrát kapóknál 1,65-szorosára nőtt a kockázat. Mint fent már említettük, a tetracyclinek, a macrolidok, illetve a clindamycin 0,393 és 0,704 közötti értékkel csökkentették a kockázatot (p<0,005 minden esetben).
Érdekes módon a PPI-knek a modern cefalosporinokkal, a clindamycinnel, illetve a carbapenemekkel való kombinációja nem befolyásolta lényegesen a kórházi CDI kialakulásának kockázatát, mely szerint nem állja meg a helyét az a régebbi megfigyelés, hogy a PPI-k és az antibiotikumok együttes adása jobban emelné a kockázatot, mint a PPI-k önmagukban.
A szerzők felsorolnak néhány olyan tényezőt, melyeket a tanulmány nem vett figyelembe: ambuláns gyógyszerek, OTC-szerek (pl. probiotikumok), dózisok, kezelések hossza, életstílusok, előző kórházi kezelések, amelek mind befolyásolhatták eredményeiket.
Forrás:
