Láthatáron a pentavalens meningococcus vakcina
A Pfizer fázis III. vizsgálatában biztonságosnak és hatékonynak mutatkozott a MenABCWY pentavalens meningococcus vakcina.
- Meningococcus elleni új, kvadrivalens oltóanyag
- A serdülők invazív meningococcus-fertőzéseinek kihívásai – fókuszban a prevenció
- A meningococcus B és C törzse ellen egyaránt oltani kell a csecsemőket
- Az infektológia húsz éve
- Az agyhártyagyulladás diagnosztikája, kezdeti terápiája és megelőzése
- A bakteriális meningitis gyors és pontos diagnosztikája
- Mit kell ma tudnunk a felnőttkori bakteriális meningitisről?
A Pfizer szeptember 15-én hozta nyilvánosságra pentavalens meningococcus vakcinájával végzett fázis III. klinikai vizsgálatának (NCT04440163) eredményeit, amelyben az összes elsődleges és másodlagos végpontot sikerült teljesíteni. A 10-25 éves egészséges résztvevőkön végzett vizsgálat eredményei egyrészt a vizsgálati fázisban levő MenABCWY oltóanyag elfogadható biztonságossági profilját igazolták, másrészt bizonyították, hogy a pentavalens vakcina hatásossága az összes szerocsoport tekintetében nem rosszabb (non-inferiority), mint a jelenleg a kereskedelmi forgalomban még külön rendelkezésre álló MenACWY és MenB oltóanyagoké (nincs még olyan vakcina, amely mind az öt szerocsoport ellen egyidejűleg nyújtana védelmet).
A randomizált, aktív kontrollos fázis III. vizsgálatot még 2020. júniusában indították, és összesen 2431 egészséges serdülő és fiatal felnőtt (10 és 25 év közöttiek) bevonásával folytatták le az Egyesült Államok és Európa több központjában. A vizsgálat célja a MenABCWY beadását követően az egyének immunválaszainak összehasonlítása volt a Trumenba® (B szerocsoport) és a Menveo® (A, C, W-135 és Y szerocsoportok) engedélyezett vakcinákat kapó kontrollcsoportok immunválaszával, illetve a MenABCWY vakcina biztonságossági profilját is értékelték. Az immunválaszt humán szérum baktericid teszt (hSBA) segítségével határozták meg. A vizsgálatba olyan személyeket is bevontak, akik korábban már kaptak MenACWY vakcinát, és olyanokat is, akik nem. A vizsgálat előtt egyetlen résztvevő sem kapott B szerocsoportú meningococcus elleni vakcinát. A résztvevők véletlenszerűen kaptak két adag vizsgálati MenABCWY-t vagy engedélyezett vakcinát (két adag Trumenba® + egy adag Menveo®). A MenABCWY két dózisát követően mind az öt szerocsoport esetében bebizonyosodott, hogy a két adag Trumenba® és egy adag Menveo® oltóanyaggal összehasonlítva hatásossága nem volt rosszabb (non-inferiority) a MenABCWY-nál.
Ezen kívül a MenABCWY egyetlen adagja az A, C, W és Y szerocsoportok esetében megfelelt a non-inferiority kritériumoknak a Menveo® szimpla adagjával összehasonlítva. Továbbá, azoknál a személyeknél, akik korábban nem kaptak meningococcus elleni vakcinát, az A, C, W és Y szerocsoportok esetében a MenABCWY egy vagy két adagját követően nagyobb arányban tapasztaltak legalább 4-szeres immunválaszt, mint a Menveo® egy adagját követően. Végül, a MenABCWY két adagját követően a Trumenba® két adagjához képest a B szerocsoport mind a négy törzsével szemben is magasabb volt a legalább 4-szeres immunválaszt mutató alanyok aránya. A pentavalens vakcinajelöltet a betegek jól tolerálták, biztonságossági profilja nagyon hasonló volt a már engedélyezett vakcinákéhoz.
"Nagyon elégedettek vagyunk a kedvező fázis III. vizsgálati eredményekkel" - nyilatkozta Dr. Annaliesa Anderson, a Pfizer oltóanyag-kutatásért és -fejlesztésért felelős vezető alelnöke és tudományos igazgatója. "Egy pentavalens vakcina hozzájárulhat a jelenleg az Egyesült Államokban alkalmazott, túlságosan is bonyolult meningococcus elleni oltási rend egyszerűsítéséhez és az átoltottság javításához. Célunk, hogy minél több serdülő és fiatal felnőtt kaphasson hatékony védelmet ezzel a pusztító betegséggel szemben".
Az eredményekre támaszkodva a Pfizer 2022. negyedik negyedévében tervezi benyújtani az engedélyezési kérelmet az amerikai gyógyszerügyi hatósághoz, és az Egyesült Államokon kívül is szeretnék engedélyeztetni a készítményt.
Az invazív meningococcus betegség (IMB) Magyarországon
Az invazív meningococcus betegség (IMB) globális jelentőségű, a fejlett országokban általában alacsony gyakorisággal előforduló, de súlyos betegség. Az EU/EGT tagállamokban regisztrált incidencia átlaga 0,68/100 000 lakos volt 2012-ben. Magyarországon 1931 óta bejelentendő a betegség, ezen adatok alapján megállapítható, hogy voltak időszakok, amikor – az adott kor tudományos ismeretei alapján csupán a klinikai diagnosztikus lehetőségeket alkalmazva – igen nagy számban (ezres nagyságrendben) regisztrálták, azonban az utóbbi két évtizedben az évente diagnosztizált és bejelentett megbetegedések száma 32-70 között változott (éves morbiditás 0,2-0,7%ooo). 1988 és 2015 között az átlagos mortalitás 0,067 haláleset volt 100 000 lakosra (országosan évente 6-7 haláleset fordult elő), az átlagos letalitás ugyanezen időszakban 15,9% volt. Az 1970-es évek óta végzett Neisseria meningitidis szerocsoport-meghatározások alapján Magyarországon a megbetegedések többségét a B csoportú N. meningitidis okozta, a C csoportú megbetegedések dominanciája csak rövid, járványos időszakokra korlátozódott (1999/2000, 2010/11-2011/12-es szezon).
Az 1999-es és 2000-es járványos években 82, illetve 98 meningitis epidemica megbetegedést jelentettek 12, illetve 20 halálesettel. Megszűnt a korábbi évek B szerocsoport dominanciája és megnövekedett a meningococcus C esetek száma (1999: 40,9%, 2000: 55,4%). Az említett években a Magyar Honvédség sorkatonái között előforduló esethalmozódás mellett a civil lakosság körében is növekedett a meningococcus-megbetegedések száma, néhányuk esetében feltérképezhető volt a közvetlen környezetben honvédségi kapcsolat. 2010-2011 között Vas megyében alakult ki szintén C szerocsoport okozta területi járvány, mely során 8 fő megbetegedését észlelték, közülük egy beteg meghalt.
Az egyes szerocsoportok által okozott megbetegedések földrajzi elterjedtsége
Az invazív meningococcus betegség általában sporadikusan fordul elő, de időszakosan okozhat járványokat és endémiássá is válhat. A szerocsoport-eloszlás eltér a világ különböző részein. Az A, W és X szerocsoportok Afrikában dominánsak, különösen az úgynevezett „meningitisz övezetben”. A szubszaharai Afrikában az A szerocsoportú meningococcus-törzsek okoztak nagy járványokat. A széles körben bevezetett konjugált oltóanyag használatával 2010 óta az esetek száma jelentősen és folyamatosan csökken. Ez a terület hiperendémiás meningococcus-övezetnek számít, az incidencia évente elérheti akár az 1000 eset/100 000 lakos értéket is. Európában, Észak- és Dél-Amerikában, Új-Zélandon és Ausztráliában a B és a C szerocsoportú törzsek okozzák a legtöbb megbetegedést. Az utóbbi időben megnőtt az Y, illetve a W szerocsoportú törzsek előfordulási gyakorisága az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában. A sporadikus megbetegedések mellett az 1990-es években több európai országban a C csoportú meningococcus okozott kisebb helyi járványokat, főleg egyetemisták körében. A C szerocsoportú kórokozó előretörésének visszaszorítására vezették be 1999-ben a meningococcus C elleni védőoltást először az Egyesült Királyságban, majd számos európai országban. A W szerocsoportú járványos megbetegedések közül kiemelendők a 2000-2002 közötti mekkai Hajj zarándoklathoz köthető halmozódások, melyekkel összefüggésben ugyanabban az időben az Egyesült Királyságban is járvány alakult ki a zarándoklatról hazatérők és szoros kontaktjaik körében. Az ezt követő hatékony járványügyi beavatkozás után évekkel később Angliában a W szerocsoportú megbetegedések számának jelentős emelkedését észlelték, ezért a serdülőkorban adott meningococcus elleni emlékeztető oltást 2015-től ezen szerocsoportot is tartalmazó 4-valens vakcinával végzik az angol járványügyi hatóságok. Magyarországon a B és a C szerocsoport incidenciája a legmagasabb, de az utóbbi években néhány Y szerocsoportú kórokozó által okozott megbetegedés is előfordult (2013: 3, 2014: 1 eset). A 2016. évi járványügyi adatok alapján hazánkban már a W szerocsoport is megjelent, az év során öt megbetegedést észleltek.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Módszertani levél az invazív meningococcus betegségről - II., átdolgozott kiadás