Légszennyezés és veleszületett rendellenességek
A fogantatás körüli időben mérhető magas légszennyezés veleszületett megbetegedéseket okozhat.
Egy amerikai tanulmány szerint mérhetően növekszik az újszülöttek veleszületett defektusainak aránya, amennyiben a fogantatás körüli időben (a fogantatás előtti illetve a fogantatás utáni hónapban) a belélegzett levegő szennyezett volt.
A veleszületett rendellenességek aránya az USA-ban a születések kb. 3%-ára tehető, súlyosságuk foka az egészen minimális eltérésektől az akár az életet veszélyeztető változatokig terjedhet. Mivel az embrionális fejlődés a terhesség első trimeszterében zajlik, ilyenkor a káros anyagokkal történő expozíció elősegítheti a magzati rendellenességek kialakulását.
Az Egyesült Államok Ohio államában 2006 és 2010 között 747849 születést regisztráltak. Ebből a Journal of Pediatrics kutatói 289950 Ohio államban született újszülött adatait tartották alkalmasnak az elemzésbe történő bevonásra (sok helyütt hiányozott az anya lakhelye, a légszennyezettség pontos mértéke, stb.). Az adatokhoz társították az anyák otthona körül a fogantatás időszakában mért légszennyezési értékeket. A kicsiny szilárd és folyékony, 2,5 mikrométer átmérőjűnél kisebb részecskék mennyiségét figyelték: ilyeneket tartalmaznak a kipufogógázok, a por, a korom, a füst („PM 2,5 expozíció”). Megállapították, hogy a teherbeesés körüli időszakban mért magasabb PM 2,5 expozíció az újszülöttek veleszületett defektusainak kicsiny, de statisztikailag jelentős mértékű emelkedésével járt.
A tanulmány vezetője, Dr. Emily DeFranco (University of Cincinatti College of Medicine in Ohio) szerint a vizsgálatban igazolni tudták, hogy a fogantatás körüli időszak (és az adott környezet) különösen érzékenyen érinti a megszületendő kisbabák egészségi állapotát.
A levegőben mérhető részecskék mennyisége az anya lakóhelyétől függően befolyásolta az eseményeket. Ha a vizsgálatban részt vevő összes szülő nőt vesszük alapul, akkor az átlagos PM 2,5 szint mellett köbméterenként 13,79 mikrogramm (μ/m³) volt mérhető a fogantatás körüli időszakban azoknál az asszonyoknál, akik a mérőállomások 10 kilométeres (6,2 mérföldes) környezetében éltek. Amennyiben viszont a fogantatás körüli időszakban az asszonyok a mérőállomások 5 kilométeres körzetében éltek (n= 143858), akkor a PM 2,5 szint minden 10 μ/m³-os emelkedésével 19%-kal növekedett a kisbabák veleszületett rendellenességeinek száma.
A levegő magasabb szennyezettségéhez jobban kötődtek bizonyos születési defektusok: leginkább hasi eltérések fordultak elő (pl. gastrochisis, omphalocele, diaphragmatic hernia), de gyakori volt a szájpadhasadék, a kromoszóma eltérés, a Down-szindróma, vagy pl. a fiúk hipospadiázisa (amikor az urethra nem a penis csúcsán nyílik, hanem a herezacskó, vagy a penis szárának alsó felszínén), de spina bifida és anencephalia is előfordult.
Meg kell jegyezni, hogy a vizsgálat időszakában az USA Környezetvédelmi Hivatala (U.S. Environmental Protection Agency) 15 μ/m³-ban állapította meg a megengedhető légszennyezési határértéket, manapság pedig már ennél alacsonyabb, 12 μ/m³ a megengedett korlát.
A tanulmány nem vizsgálta, hogy az anyák valóban ki voltak-e téve a légszennyezésnek: Csak az anyák lakóhelyén mérhető szennyezettség mértékét vette figyelembe, és arra sem terjedhetett ki, hogy az anyák milyen munkahelyen dolgoztak, ott mennyi időt töltöttek, milyen volt a légszennyezettség mértéke, mennyi időt töltöttek naponta a szabadban, dohányoztak-e.
A környezet és az egészség összefüggéseinek kutatója, Dr. Shruthi Mahalingaiah (University of Boston) szerint a tanulmány, korlátai ellenére is felhívja a figyelmet arra, hogy a fogantatás körüli néhány hónapban az anyák lehetőleg kerüljék a nagyvárosok csúcsforgalmi időszakait, illetve gondoskodjanak otthonaik levegőjének egészséges állapotáról, tisztaságáról, pl. megfelelő légcserét és szűrést biztosító eszközök használatával. „Ideális esetben a törvényhozással, a lakóközösségekkel, a nagyvállalatokkal, a nemzettel együtt töredékére csökkenthetjük a káros anyagok kibocsátását”.
Forrás:
