Légúti fertőzések és 2-es típusú diabétesz
Egy longitudinális vizsgálatból az derült ki, hogy a légúti fertőzések és az asztma 10-szer gyakoribbak a 2-es típusú diabétesz diagnózisakor.
A 2-es típusú diabétesz diagnózisának időpontjában az emberek mintegy 40%-ának volt légúti fertőzése, szemben az ilyen diagnózissal nem rendelkezők 4%-ával. Hasonlóképpen, fül-, orr- és torokfertőzés a 2-es típusú diabétesz diagnózisakor a betegek 20%-ánál volt jelen, szemben azokkal, akiknél nem észlelték a betegség meglétét nem diagnosztizáltak 2%-ával. Hasonló mintázat volt megfigyelhető az asztma esetében is.
Összességében az adatok arra utalnak, hogy az asztmában megnyilvánuló szubakut gyulladás, valamint az asztma vagy egy akut fertőzés kialakulása előjele lehet a 2-es típusú diabétesz diagnózisának.
A vizsgálatot végző kutatók azt is megállapították, hogy a diabétesz diagnózist megelőző években sokkal magasabb a fertőzések és gyulladásos rendellenességek előfordulási gyakorisága, mint akiknél nem alakul ki a diabétesz, de hasonló demográfiai jellemzőkkel rendelkeznek.
Öt évvel a diagnózis felállítása előtt a később 2-es típusú diabétesszel diagnosztizált betegek 23%-ánál dokumentáltak légúti fertőzéseket, szemben a nem diagnosztizáltak 2,5%-ával, és hasonló volt a helyzet a fül-orr-gégészeti fertőzések és az asztma esetében is. Az eredmények arra utalnak, hogy a 2-es típusú diabétesz egyéb ismert kockázati tényezői mellett a fertőzéseket észlelő betegek számára előnyös lehet a diabéteszvizsgálat és szükség esetén a korai beavatkozás.
Korai beavatkozással megakadályozható a 2-es típusú diabétesz kialakulása, ezért a veszélyeztetett – különösen a diszlipidémiás, magas vérnyomásos és túlsúlyos – betegek figyelmét fel kell hívni a diabétesz kialakulásának kockázatára - és azonnali életmódváltást kell javasolni, valamint a HbA1c értéket célszerű évente ellenőrizni.
A jelen tanulmányban a kutatók a társbetegségek mintázatát akarták vizsgálni a 2-es típusú diabétesz diagnózisát megelőző, valamint az azt követő években és évtizedekben: a DARE (Diabetes Alliance for Research in England) adatbázis segítségével sikerült longitudinálisan feltárni a jelenségeket egészen a betegek digitális egészségügyi nyilvántartásának kezdetéig visszamenőleg, a fenotípusok időbeli alakulását vizsgálva, 25 évvel a 2-es típusú diabétesz diagnózisát megelőző és 25 évvel az azt követő időszakra kiterjedő időintervallumban. A kutatók a szociodemográfiai tényezők és a szívbetegségek és az alsó légúti fertőzések szempontjából releváns longitudinális egészségügyi eredmények közötti kapcsolatokat is megvizsgálták.
Az adatokat 1932, 2-es típusú diabéteszben szenvedő (1196) és nem szenvedő (736) személytől vették fel. A résztvevők mindkét csoportban 66-67 évesek voltak, 43-46%-uk nő volt, a diagnózis felállításakor életkoruk 50-52 év volt, és a résztvevők az Egyesült Királyságban, Greater Manchesterben éltek. A 2-es típusú diabétesz diagnózisát megelőző években az egyéneknél több klinikai fenotípus jelentős eltérést mutatott a kontrollcsoporthoz képest; szignifikánsan nagyobb arányban, 35%-ban fordult elő magas vérnyomás, 34%-ban légúti fertőzés, 17%-ban szívbetegség, 19%‑ban szem-, orr- és torokfertőzés, illetve 12%-ban asztma. A 2-es típusú diabétesz diagnózisát megelőzően nem csak a magas vérnyomás vagy a vesebetegség, de gyulladásos rendellenességek, és az iszkémiás szívbetegég is gyakoribbak.
A 2-es típusú diabétesz diagnózisát követően a koszorúér-betegség, a magas vérnyomás, a krónikus vesebetegség, a retinopátia és a fertőzések aránya gyorsan emelkedett. További érdekesség, hogy a szívkoszorúér-betegségben szenvedők nagyobb arányban vannak jelen a társadalmilag hátrányos helyzetű csoportokban, és ezt a 2. típusú diagnózis előtti és utáni 25 éves adatok is alátámasztják.
Ezek az adatok arra utalnak, hogy a 2-es típusú diabétesz diagnózisát megelőző longitudinális klinikai kórtörténet új, genetikai és nem genetikai információkat nyújthat a 2-es típusú diabétesz kialakulásáról a társbetegségekkel kapcsolatban.
