Testmozgás a 2-es típusú cukorbetegség prevenciójában
A reggeli és a délutáni testmozgás a hatékony a 2-es típusú cukorbetegség prevenciójában, de az esti testmozgás és a prevenció között nem találtak ilyen összefüggést.
- A testmozgás időpontja és a vércukorszabályozás
- A hétvégi testmozgás előnyei
- Testedzés és GERD
- Testmozgással a Parkinson-kór rosszabbodása ellen
- Intermittáló koplalás és edzés a zsírmáj kezelésére
- Az edzés csökkenti a máj zsírtartalmát nem alkoholos zsírmájbetegségben
- A jótékony szívhatásokhoz nem kell napi 10.000 lépés
A Diabetologia folyóiratban szeptember 20-án jelent meg a Harvard University kutatóinak tanulmánya, amelyben nagy populáción vizsgálták a testmozgás napi eloszlása, intenzitása, következetessége és a 2-es típusú cukorbetegséggel szembeni protektív hatás összefüggését. Fő megállapításuk, hogy a reggeli és délutáni testmozgás esetében lineáris összefüggés mutatható ki az aktivitás és a preventív hatás mértéke között, ám az esti testmozgás esetében nem találtak ilyen asszociációt.
A kutatók a UK Biobank adatbázisból több, mint 95 ezer személy adatait vizsgálták (átlagéletkor: 62 év), akik legalább egy héten keresztül a fizikai aktivitást mérő, csuklón hordozható akcelerométert, gyorsulásmérőt viseltek. A cikk szerzői a gyorsulásmérő adatait úgynevezett MET értékké alakították át (MET; metabolic equivalent of task, azaz az aktivitás metabolikus egyenértéke), így a teljes fizikai aktivitás MET-óráinak összegéből számolták ki, hogy ki mennyit és mikor mozgott. A MET-órás fizikai aktivitás az egyén által a nap folyamán végzett és a gyorsulásmérővel mért minden típusú tevékenységet magában foglalt, beleértve a házimunkát, a gyaloglást és az erőteljes tevékenységet. A szerzők három időintervallumra osztva mérték a résztvevők által teljesített MET-órákat: 06:00-12:00 óra (reggel); 12:00-18:00 óra (délután); és 18:00-24:00 óra (este) felosztásban. A szerzők azt is meghatározták, hogy a résztvevők mennyire konzisztensen végeznek testmozgást: a fizikai aktivitás konzisztenciáját úgy számszerűsítették, hogy elemezték az egyes személyek aktivitásának a saját személyes átlaguktól való eltérését. A kisebb eltéréssel rendelkezők számítottak következetesebben edzőnek. A szerzők a mozgás intenzitását is figyelembe vették: mérték a mérsékelt és az erőteljes fizikai aktivitás összefüggését is a 2-es típusú cukorbetegség előfordulási gyakoriságával.
A szerzők a fizikai aktivitással kapcsolatban egyértelműen kimutatható protektív összefüggéseket figyeltek meg: a MET minden egyes 1 egységnyi növekedése a 2-es típusú cukorbetegség kockázatának 10%-os csökkenésével járt reggel végzett edzés, illetve 9%-os csökkenésével délutáni mozgás esetén. Az esti aktivitás és a 2-es típusú cukorbetegség kockázata között azonban nem volt statisztikailag szignifikáns összefüggés. A reggeli és a délutáni fizikai aktivitással való kapcsolat nagyrészt lineáris volt, ami azt jelenti, hogy azoknál az embereknél, akik több MET-órát teljesítettek, sokkal kisebb volt a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata, mint azoknál, akik kevesebbet.
A szerzők úgy vélték, hogy az életmódbeli tényezők, például az alvás mennyisége és a táplálkozás befolyásolják a reggel, délután és este végzett fizikai aktivitás mennyiségét, és így az aktivitás szerepét a cukorbetegség kockázatában. Amikor ezeket a faktorokat is figyelembe vették az elemzésben, azt figyelték meg, hogy az életmódtényezőkre való korrekció során a MET-órák és a különböző napszakok közötti összefüggések még pontosabbá váltak.
A MET-értékkel mért fizikai aktivitás következetessége (tehát az, hogy valaki minden nap edz-e, vagy csak a hét egyes napjain) nem volt összefüggésben a 2-es típusú cukorbetegséggel szemben védő hatással, az intenzitás viszont igen, tehát a jobb prevenció érdekében érdemes nagyobb intenzitású edzéseket is beiktatni az edzésprogramba.
A korábbi tanulmányokkal ellentétben a szerzők kiemelik, kutatásuk egyik erőssége, hogy a MET-órák használata objektív aktivitásmérésként szolgált, mivel így az összes napi aktivitás figyelembe tudták venni. Eredményeik statisztikailag szignifikánsak voltak az egyéb életmódváltozók, köztük az alvás, az étrend, illetve a szociális faktorok, azaz az iskolázottsági szint és a jövedelem figyelembe vétele után is.
A szerzők következtetései szerint a teljes fizikai aktivitás mértéke és annak intenzitása fontos tényező lehet a 2-es típusú cukorbetegség kockázatának befolyásolásában, de a következetesség kevésbé számít. Az edzés napon belüli időzítése viszont meghatározó szerepet játszhat a cukorbetegség kockázatának mérséklésében.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Irodalmi hivatkozás:
Caiwei Tian et al, Association between timing and consistency of physical activity and type 2 diabetes: a cohort study on participants of the UK Biobank, Diabetologia (2023). DOI: 10.1007/s00125-023-06001-7
