Mégsem árt a szívnek a tesztoszteron?
Az amerikai gyógyszerhatóság a közelmúltban elrendelte, hogy a tesztoszteront forgalmazó cégek figyelmeztessék az orvosokat és betegeket: ez a kezelés fokozhatja a kardiovaszkuláris események kockázatát. Két új kongresszusi előadás szerint a figyelmeztetés nem megalapozott.
A tesztoszteron nemcsak a férfiasság jellegzetességeiért felelős hormonális tényező, de bonyolult, áttételes módon számos egyéb testi-lelki hatás oka is. A férfiak öregedése során a tesztoszteronszint fokozatosan csökken. Az amerikai statisztika szerint az Egyesült Államokban mintegy 13 millió férfi szenved tesztoszteronhiányban, és ezt gyógyszeres úton igen gyakran kezelik. A receptre fölírt hormonkészítmények forgalmi értéke 2013-ban meghaladta a 2 milliárd dollárt.
A hatásos hormonkezeléssel fokozni lehet az izomnövekedést és az izomerőt, a csontsűrűséget, a gondolkodási képességet, az anyagcserét, és javítani lehet a hangulatot is. Az amerikai adatok arról tanúskodnak, hogy a 60 évesnél idősebb férfiak közül minden huszonötödik kap valamilyen indikációban tesztoszteronkezelést.
Minden hatásos beavatkozásnak lehet mellékhatása. Ennek megfelelően megjelentek olyan megfigyelések, hogy tesztoszteron szedése mellett a súlyos kardiovaszkuláris események – infarktus, agyi katasztrófa, szívelégtelenség – gyakrabban észlelhetők, mint azoknál, akik nem részesültek ilyen kezelésben. Ez magyarázta, hogy az amerikai Food and Drug Administration (FDA) előírta: a készítmények tájékoztatójában figyelmeztetni kell a betegeket a tesztoszteronkezelés és a mellékhatás kockázata közötti esetleges összefüggésre, illetve a veszély miatt egy nagy vizsgálat leállítását is elrendelték.
Most fejeződött be az American College of Cardiology (ACC) idei kongresszusa, ahol két külön vizsgálat eredménye arra utalt, hogy a tesztoszteronnak nincs kedvezőtlen szív-ér rendszeri tulajdonsága, amitől tartani kellene. A Wisconsin államban működő Aurora Health Care egészségügyi szervezet munkatársai alacsony tesztoszteronszint miatt 7245 férfit kezeltek 2011 és 2014 között. A betegeket 15 kórházban ápolták. Azt nézték, hogy az infarktus, a szélütés és a kardiális halálozás valamelyike ebben az időszakban hányszor fordult elő abban a csoportban, melynek tagjai kaptak hormonpótlást, illetve abban, amelyiknek a tagjait nem kezelték tesztoszteronnal.
A 3 év alatt az események gyakorisága tesztoszteronterápia mellett 5,5% volt, a kezeletlen csoportban pedig 6,7%, ami a hormon enyhe védő hatására utal. Ha viszont az életkort, az anamnézist, a koleszterinszintet és a dohányzást is figyelembe vették, a két csoport közötti különbség eltűnt.
A második tanulmányban 29 korábbi vizsgálat adatait egyesítve értékelték, 122 000-nél több férfi eredményeit vették figyelembe. A kedvezőtlen kardiovaszkuláris események nem voltak gyakoribbak a tesztoszteronkezelésben részesülő csoportban. A metaanalízist végző munkacsoport vezetője így foglalta össze az eredményeket: „Mindez nem egy hosszú, prospektív, randomizált, kontrollcsoportos vizsgálatból jött ki. Csak egy megfelelően nagy esetszámú, véletlen besorolásos, jól kontrollált tanulmány eredményei alapján lehet kimondani, hogy a tesztoszteronnak van vagy nincs ilyen mellékhatása.”
