Mikrovaszkuláris agyi károsodások COVID-19-ben
Új kutatások szerint a COVID-19 egyik következménye az agy és a bulbus olfactoriusok többgócú mikrovaszkuláris károsodása lehet.
Dr. Myoung-Hwa Lee (National Institute of Neurological Disorders and Stroke, Bethesda, Maryland) és munkatársai a New England Journal of Medicine „Levelezési” rovatában 2020. december 30-án azt közölték, hogy COVID-19 fertőzésben elhunyt 13 beteg posztmortem agyi MRI vizsgálata során 10 betegnél találtak agyi eltéréseket. A 10-ből 9 betegnél pontozott, pettyes hiperintenzitásokat láttak, melyeket a kutatók „mikrovaszkuláris károsodások és fibrinogén szivárgás” következményének tartottak. Immun-festésekkel 5 betegnél a lamina basalis elvékonyodását mutatták ki. További kiértékelés során 10 betegnél megállapítható volt, hogy a pontozott hipointenzitások kongesztív ereknek felelnek meg, a kutatók ezeket a területeket „mikrohemorrhágiáknak” tartották.
A kutatók 2020. március és június között COVID-19-ben elhunyt 19 beteg agyát vizsgálták (átlagos életkoruk 50 év volt). 13 betegnél végezték a posztmortem agyi mágneses rezonancia mikroszkópiát 11,7 Tesla scannerrel. A bulbus olfactorius vizsgálatához 25 µm-es, az agy vizsgálatához 100 µm-es feloldást használtak. 10 betegnél kromogén immun-festést, egyes elhunytaknál multiplex fluorescens képalkotást végeztek. 18 elhalálozott agyát standard hisztopatológiai vizsgálatnak vetették alá. Az elhúnytak, kórlapjuk alapján a következő tüneteket mutatták: 5 betegnél mérsékelt respiratorikus szindróma állt fenn, 4 betegnél akut respiratorikus distressz szindróma volt a vezető tünet, 2 beteg tüdőembóliában szenvedett, 1 beteg delirált, és 3 betegnél ismeretlenek voltak a tünetek.
A mágneses rezonancia mikroszkópiával észlelt pontozott hiperintenzitások az agy kórbonctani vizsgálata során is kimutathatók voltak. Ezeken a területeken kollagén IV immun-festéssel az endotheliális sejtek lamina basalisának elvékonyodását lehetett látni. A tolulásos erekhez, a pontozott hipointenzitásokhoz fibrinogén szivárgás társult – de relatíve érintetlen vaszkulatúra mellett. A vizsgált területekben csak minimális perivaszkuláris gyulladásos jelet láttak, érelzáródást nem tudtak kimutatni.
Érdekes módon nem találtak a SARS-CoV-2 vírus-fertőzésre utaló bizonyítékot polimeráz láncreakcióval, az agy számos területének RNS szekvencia vizsgálatával, vagy RNS in situ hibridizációs, illetve immunfestéses vizsgálatával, melynek oka az lehet, hogy a halál idejében már kiürültek az agyból a vírusok, vagy a vírus kópiák száma az kutatók rendelkezésére álló módszerekkel kimutatható detekciós küszöb alatt volt. A 13 vizsgált esetben hipertrófiás astrociták, makrofág beszűrődések, perivaszkulárisan aktivált mikroglia volt megfigyelhető. 8 betegnél CD3+ és CD8+ T-sejteket láttak az endotheliális sejtek melletti lumenekben.
Végül, 5 betegnél a neuronok mellett aktivált mikrogliát mutattak ki. A kutatók szerint ez felveti annak a lehetőségét, hogy a bulbus olfactoriusban, a substantia nigra-ban, a vagus ideg hátulsó motoros nucleusában, valamint a medullának a spontán ritmikus légzésben résztvevő pre-Bötzinger komplexusában az idegek pusztulása („neuronofágia”) következik be.
Mindent összevetve 10 esetben az erek károsodását lehetett megfigyelni, 13 esetben perivaszkuláris beszűrődések voltak láthatók, 6 esetben akut iszkémiás, hipoxiás neuronok voltak jelen, és 5 esetben a neuronofágiára utaló jeleket észleltek a kutatók.
Bár a levelezés-rovatban megjelent adatok segíthetnek ezen betegek MRI képén megjelent változások interpretálásában, azonban a klinikai információk a résztvevőkről elég hiányosak. Ezért nem lehet következtetéseket levonni a COVID-19 és a neurológiai eltérések közötti összefüggésekrő.
Források:
