Mono- vagy kombinált preventív terápia SMA-ban?

A Annals of Clinical and Translational Neurology folyóiratban május 31-én jelent meg a Clinic for Special Children and Children's Hospital of Philadelphia kutatóinak cikke, amelyben a spinális izomatrófia (SMA; spinal muscular atrophy) preventív terápiáinak hatásosságát hasonlították össze. Az egyik betegcsoportban génterápiát (onasemnogene abeparvovec) önmagában vagy szájon át szedhető riszdiplámmal vagy intratekális injekció formájában adott nuszinerszennel kombinálva alkalmazták a betegség nyilvánvaló jeleinek megjelenése előtt.

A vizsgálatba olyan, az SMN2 két vagy három kópiájával rendelkező, tünetmentes csecsemőket vontak be, akiknél fennállt az SMA 1-es vagy 2-es típusának kockázata. Az SMA egy ritka genetikai rendellenesség, amely a mozgást, a nyelést és a légzést irányító gerincvelői motoros neuronok progresszív degenerációjához vezet.

A vizsgálatban 23 csecsemőt követtek nyomon, akik hathetes korukban, még a látható gyengeség megjelenése előtt megelőző terápiában részesültek. Három csoportra osztották őket: az SMN2 két kópiájával rendelkező csecsemők (SMA 1-es típus), akik csak génterápiát kaptak, az SMN2 két kópiájával rendelkező csecsemők (SMA 1-es típus), akik génterápiát és riszdiplámot vagy nuszinerszent kaptak, valamint az SMN2 három kópiájával rendelkező csecsemők (SMA 2-es típus), akik csak génterápiában részesültek. A kiegészítő terápia hozzáadásáról szóló döntést a szülők és a gondozók a rutinszerű klinikai kezelés keretében hozták meg.

A kutatók az egyszeri ill. kettős (kombinált) terápia hatékonyságát a független ülés és járás eredményeinek rögzítésével, valamint izomultrahang és idegvezetési vizsgálatok elvégzésével értékelték. A kettős terápiát kapó gyermekek hamarabb voltak ugyan képesek önállóan ülni, de az eredmények szerint nem tudtak korábban járni a monoterápiában részesülőknél. Ezen felül a vázizmokon végzett ultrahangos felvételek abnormális zsírinfiltrációt és fasciculációkat (apró izomrost összehúzódásokat) mutattak ki mind a mono-, mind a kombinált terápiás kohorszban, míg a három SMN2-kópiával (SMA 2. típus) rendelkező gyermekeknél az izomultrahangok nagyrészt normálisak voltak.

Az eredmények azt mutatták, hogy bár a kettős terápia jól tolerálható volt, a kiegészítő terápia nem akadályozta meg a betegség széles körű izomprogresszióját. E gyermekek fejlődési eredményeinek hosszú távú vizsgálata indokolt.

Ez a vizsgálat azért jelentős, mert ez az első olyan vizsgálat, amelyet az SMA-s gyermekeknél alkalmazott korai, preventív jellegű monoterápia és kombinált kezelés összehasonlítására végeztek. A vizsgálat egyelőre folyamatban van, mert a kutatók tovább követik ezeket a gyermekeket annak érdekében, hogy meghatározzák, a kombinált terápia javítja-e, illetve hogyan javítja a funkcionális eredményeket az 1-es típusú SMA kockázatának kitett betegeknél.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Researchers evaluate the benefit of dual therapy for children at risk for spinal muscular atrophy

Preemptive dual therapy for children at risk for infantile-onset spinal muscular atrophy

Irodalmi hivatkozások:

Susan E. Matesanz et al, Preemptive dual therapy for children at risk for infantile‐onset spinal muscular atrophy, Annals of Clinical and Translational Neurology (2024). DOI: 10.1002/acn3.52093