Nagyobb veszélyben vannak a bölcsőhalált halt babák testvérei

A szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy a halálnak ez a formája ritka, az érintett szülők azonban mindenképp kiemelt figyelmet és segítséget igényelnek az ismétlődés kockázatának csökkentésére.

A hirtelen váratlan csecsemőhalált (SUDI, sudden unexpected death in infancy) követően a szülők sorsát nem csak a gyász nehezíti, hanem érthető szoronganak, extrém módon féltik elvesztett gyermekük megszületett, vagy születendő testvéreit. Angliában és Walesben évente akár 400 is lehet az ilyen ok miatt elveszített csecsemők száma. Ennek a számnak a csökkentését célozza az 1988-ban elindított Care of Next Infant (CONI) program, mely Anglián, Walesen és Észak-Írországon kívül a brit koronához tartozó területeken és a brit hadsereg tengerentúli állomáshelyein segíti az érintett szülőket. A program részét képezik rendszeres otthoni vizitek, melyek során szakképzett tanácsadó a gyermek legalább hat hónapos koráig ad tanácsokat a szülők számára, ezen túlmenően légzésfigyelőket, alapvető újraélesztési ismereteket oktató tréningeket is biztosítanak.

Az eddigi tapasztalatok leszűrésére a most megjelent tanulmány szerzői a UK CONI program 2000 és 2015 közötti adatait elemezték.

Ez idő alatt összesen 6608 élveszületett csecsemőt regisztráltak a CONI rendszerébe, közülük 171 olyan elsőszülött volt, akinek édesanyja férfi partnerének gyermekei körében fordult más elő életében fordult már elő hirtelen váratlan csecsemőhalál. A SUDI ismétlődése ritka, hiszen 26 családban összesen 29 ilyen halálesetet regisztráltak az elemzésbe vont 5 év során. Két családban kettő, három családban három hirtelen váratlan csecsemőhalál fordult elő. Ez azt jelenti, hogy korábbi SUDI-t követően a hasonló esemény kockázata 1000 élveszületésre számítva 4, ami több mint tízszerese az Egyesült Királyság átlagpopulációjában megfigyelt értéknek (ami 2016-ban 0,31, 2006-ban 0,43 volt).

Két korábbi hirtelen váratlan csecsemőhalált követően az újabb hasonló epizód kockázata 115/1000 (a teljes periódusra számítva 3 eset 26 család közül).

Az első SUDI oka 11 esetben hirtelen csecsemőhalál szindróma (SIDS, sudden infant death syndrome), 8 esetben tisztázatlan tényező, 3 esetben orvosi ok, 2 esetben véletlen fulladás, 2 esetben pedig gyilkosság/valószínű gyilkosság volt. A testvérek esetében a hirtelen váratlan csecsemőhalál oka 10 esetben SIDS, öt esetben tisztázatlan tényező, 4 esetben orvosi ok, 6 esetben véletlen fulladás, míg 4 esetben gyilkosság/valószínű gyilkosság volt.

A szerzők a hirtelen váratlan csecsemőhalál módosítható kockázati tényezőjeként azonosították, ha az anya a szülés előtt vagy után dohányzott illetve ha az anyánál mentális betegség állt fenn. Növelték a rizikót a nem biztonságos alvási körülmények is, például ha a csecsemő olyan szülővel aludt egy ágyban vagy kanapén, aki illegális drogot vagy kettőnél több egység alkoholt fogyasztott. Ugyancsak rizikófaktornak számított a gyermek elhanyagolása vagy bántalmazása is.

A hirtelen váratlan csecsemőhalálban érintett testvérek adatai szerint 24-nek édesanyja dohányzott; 11 esetben álltak fenn nem biztonságos alvási körülmények; 13 anya szenvedett mentális problémáktól a szülés előtt vagy után; 17 esetben merültek fel aggodalmak a szülői feladatok ellátása terén; illetve 10 esetben bizonyosodott be a csecsemő elhanyagolása vagy bántalmazása. E tényezők nem feltétlenül játszottak közre az ismételt hirtelen váratlan csecsemőhalálban, ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy a CONI rendszerében regisztrálásra került családok helyzete mennyire hátrányos.

A szerzők kutatásuk gyenge pontjaként említik, hogy bár eddig ez a lehető legteljesebb adatbázis az Egyesült Királyságban regisztrált hirtelen váratlan csecsemőhalál esetekről, az adatszolgáltatás önkéntes, így az adatok alábecsülhetik a tényleges helyzetet. Ezen túlmenően nem tudtak adatokat gyűjteni olyan potenciális befolyásoló kockázati tényezőkről, mint például a kis születési súly és a koraszülöttség.

A szerzők összefoglalója szerint: „Az ismétlődés kockázata a hirtelen váratlan csecsemőhalál által érintett családokban 10-szerese az átlagpopulációban észlelhető szintnek, ami arra utal, hogy kialakulásában örökletes genetikai kockázat éppúgy szerepet játszhat, mint bizonyos környezeti faktorok, például az anya dohányzása vagy a nem biztonságos alvási körülmények. A CONI adatai nem nyújtanak információkat az intrinszik rizikófaktorokról, ugyanakkor segítenek azonosítani azokat a családokat, akik átfogó gondozást és támogatást igényelnek a biztonságos alvási körülmények kialakításában, a mentális problémák rendezésében és a szülői képességek javításában.”