Narkolepszia elleni szert engedélyeztek
Az FDA 2019. augusztus 14-én a narkolepszia kezelésére engedélyezte a Wakix (pitolizant) készítményt.
Az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszer Hatósága (FDA) 2019. augusztus 14-én engedélyezte a Wakix (hatóanyag: pitolizant; gyógyszerforma: filmtabletta) nevű készítményt, mely narkolepsziában szenvedő felnőtt betegek túlzott nappali aluszékonyságának (EDS, excessive daytime sleepiness) kezelésére javasolt (kérelmező: Harmony Biosciences LLC). A Wakix az Egyesült Államokban az első és egyetlen olyan jóváhagyott narkolepszia elleni kezelés, amelyet a DEA, az USA kábítószer-ellenes hatósága nem minősített fokozottan ellenőrzött hatóanyagnak (pszichoaktív- illetve kábítószernek). A készítmény 2010-ben kapott ritka betegségek gyógyszere (orphan medicine) minősítést az FDA-tól, Európában pedig már 2016 márciusától engedélyezett, a forgalomba hozatali engedély tulajdonosa a Bioprojet Pharma (Párizs). A Wakix 2019 negyedik negyedévében lesz elérhetővé az Egyesült Államokban.
A hatóanyagról (pitolizant)
A Wakix hatóanyaga a pitolizant (ATC kód: N07XX11) nagy hatékonyságú, orálisan aktív hisztamin H3-receptor-antagonista/inverz agonista, amely a hisztamin autoreceptorok gátlása révén fokozza az agyban az élénkség fenntartásában fontos szerepet játszó, és az egész agyra hatást kifejtő hisztaminerg neuronok aktivitását. A pitolizant módosítja a különböző neurotranszmitter rendszereket is, fokozva az acetilkolin, a noradrenalin és a dopamin felszabadulását az agyban, azonban nem tapasztalták, hogy hatására a dopamin felszabadulás fokozódna a striatális komplexben (így a nucleus accumbensben sem). Kataplexiával társuló vagy nem társuló narkolepsziában szenvedő betegeknél a pitolizant javítja az ébrenlét és a nappali éberség szintjét és időtartamát, amit az ébrenlét fenntartásának képességét mérő [pl. ébren maradási teszt Maintenance of Wakefulness Test, MWT)] és a figyelem fenntartásának képességét mérő [pl. vigilitásvizsgálat: Sustained Attention to Response Task, SART)] objektív tesztekkel értékeltek. Túladagolás esetén hospitalizáció és az életfunkciók monitorozása javasolt. A hatóanyagnak nincs egyértelműen azonosított antidótuma.
Klinikai vizsgálatok, mellékhatások
A Wakix hatásosságát és biztonságosságát két multicentrikus, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatban értékelték (HARMONY 1 és HARMONY 1bis) a felnőttek túlzott nappali aluszékonyságának (EDS) kezelésében. A 261 beteg bevonásával végzett vizsgálatok során a kezelési időszak nyolc hét volt, ahol a három hetes titrálási fázist egy öt hetes stabil dózisú időszak követte. A vizsgálatban részt vevő betegek 75-80%-ának anamnézisében fordult elő kataplexia (a roham során a beteg részben vagy teljesen lebénul, de ébren van). A Wakix mindkét vizsgálatban statisztikailag szignifikáns EDS javulást eredményezett az Epworth Sleepiness Scale (ESS) éberségi skálán. A vizsgálatok során leggyakrabban (5%-nál gyakrabban vagy a placebóhoz képest legalább kétszeres arányban) tapasztalt mellékhatások a következők voltak: álmatlanság (6%), émelygés (6%) és szorongás (5%).
A narkolepsziáról
A narkolepszia egy ritka, krónikus, rokkantosító hatású, az ébrenlétet és az alvást is érintő neurológiai kórkép. Az alvászavarok csoportjába tartozik, jellemzője, hogy az agy képtelen megfelelően szabályozni az alvási ciklusokat. Az első világháború előtt nagyon ritkának tartották, nem is igazán ismerték. A betegeket epilepsziásoknak hitték, mert ugyanúgy váratlanul összeestek, de a végtagrángásos görcsroham helyett ők mozdulatlanul mély álomba zuhantak. A narkolepszia elnevezés Jean-Baptiste-Édouard Gélineau francia orvostól származik, aki 1880-ban elsőként írta le a betegséget. Európában és Észak Amerikában a lakosság 0,03–0,07%- át érinti - ez azt jelenti, hogy nagyjából minden 2000 ember közül egy narkolepsziás beteget találunk. Ez az USA-ban 125 ezer, Angliában 20 ezer, Magyarországon 5000 beteget jelenthet. Ez a szám azonban alábecsült, mivel a narkolepsziát nem ismerik fel, a klinikai megnyilvánulásokat epilepsziának, TIA-nak, depressziónak, szkizofréniának, miaszténiának tartják. A prevalencia az egyes országok között nagyságrendbeli eltérést mutat, (Japánban 1/600, USA-Európa 1/4000, Izrael 1/500 000) ami jelenleg is folyó kutatások tárgya. A narkolepszia általában a serdülő- és a fiatal felnőttkorban jelentkezik, egyaránt érintve mindkét nemet. Az incidencia 15 és 30 év közötti életkorban csúcsot mutat: a betegek 70–80%-ában az első tünetek a 25. életév előtt – leggyakrabban a pubertás körül – jelentkeznek. Azonban az sem kizárt, hogy a betegség gyermek és kisgyermekkorban, vagy közép- és időskorban kezdődik. A férfiak és a nők érintettsége minden életkorban egyforma.
A narkolepszia krónikus betegség, így folyamatos gondozást igényel, Fontos, hogy a beteg tisztában legyen betegségével, közreműködjön a terápiás protokollok kivitelezésében, maga és környezete ismerje annak céljait, és tudja, milyen gyógyszermellékhatásokra számíthat. Mindezek mellett speciális, egyénre és betegségre szabott törődésre szorul, amit legjobban az alváslaboratóriumok köré szervezett, a specialistával együttműködő betegérdekvédelmi csoportok képesek biztosítani. A betegek többségében a gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelés a klinikai tünetek jelentős mérséklődését és ezáltal életminőség-javulást eredményezhet. A mentális, affektív és szociális deficit megszűnik vagy javul, a munkaképesség megtartható. A gyógyszerelés évekig (élethosszig) tarthat a kezelőorvos döntésétől függően.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
