Ne adjunk műtét előtt antibiotikumot!
A bonyolultabb műtétek és a preoperatív szakban kapott antiobiotikumok emelik a műtét utáni Clostridium difficile fertőzések kockázatát.
A JAMA Surgery 2015. november 25.-i számában online megjelent tanulmány szerint a sebészeti beavatkozást követő 30 napban bekövetkező Clostridium difficile fertőzések (CDI-k) kockázatát jelentősen emelik a műtét előtti 2 hónapos időszakban kapott különböző antibiotikumok, de emeli a műtét bonyolultsága is. Az elemzés a 2009. október 1. és a 2013. szeptember 30. között dokumentált 468 386 sebészeti beavatkozás adatainak feldolgozásával végezték a Veterans Affairs Surgical Quality Improvement Program, valamint a Decision Support System (gyógyszerészeti adatbázis) segítségével. (A VHA az Egyesült Államok legnagyobb integrált egészségügyi rendszere, kb. 53 000 orvosa minden évben közel 8,76 millió beteget lát el). Kíváncsiak voltak a posztoperatív Clostridium difficile* fertőzések arányaira, a CDI-k kockázati faktoraira és a CDI-kkel összefüggő posztoperatív morbiditásra és mortalitásra.
A feldolgozás során az általános sebészeti, nőgyógyászati, idegsebészeti, szájsebészeti, orthopaediai, fül-orr-gégészeti, plasztikai sebészeti, láb-sebészeti, mellkas-sebészeti, urológiai sebészeti, érsebészeti és transzplantációs sebészeti műtétek adatait értékelték.
A csaknem 470 000 műtéti beavatkozás után a CDI-k éves előfordulása 0,4% volt, és a különféle Veterans Health Administration programok szerint 0,0%-tól 1,4%-ig, valamint a sebészeti beavatkozások fajtája szerint 0,0%-tól 2,4%-ig változott. Összesen 1833 CDI esetet jegyeztek fel, melyek közül 1239 (67,6%) már az eredeti kórházi kezelés kapcsán derült ki, a többi esetben pedig vagy ismételt kórházi felvételre volt szükség, vagy a járóbeteg ellátásban ismerték fel és kezelték a fertőzést.
A sebészeti beavatkozások utáni 30 napban gyakoribbak voltak a CDI-s fertőzések a sürgősségi illetve a bonyolultabb műtétek után, valamint a szennyezett-, illetve fertőzött sebek esetén. A posztoperatív CDI-ben megbetegedettek között jóval több volt az idős beteg, jóval többször volt szükség a műtét utáni hospitalizációra (59,9% vs 15,4%), és a betegeknek jóval hosszabb ideig kellett kórházban is maradniuk (9,1 nap vs 1,9 nap). Magasabb arányban voltak a 3-nál több előzetes antibiotikus kezelésben részesültek az egyetlen antibiotikumot szedőkhöz képest (1,5% vs 0,3%) (minden előző összehasonlításban p<0,001). A CDI-t szenvedett betegek között sokkal több (mintegy 12-szeres) volt az egyéb posztoperatív morbiditás is (kardiális-, pulmonális-, központi idegrendszeri-, vese-komplikációk, sebfertőzések 86,0% vs 7,1%). A mortalitás az ötszörösére emelkedett a CDI-s betegek körében, azaz közülük sokkal többen haltak meg a műtét utáni 30 napon belül (5,3% vs 1,0%), és kb. ötször hosszabbra nyúlt a kórházi tartózkodásuk időtartama is (17,9 nap vs 3,6 nap).
Legmagasabb arányban a szervtranszplatációs műtétek után jelentkezett CDI: átlagosan 2,37% esetben (2,6%-ban veseátültetés, 3,1%-ban tüdőátültetés után). Gyakorisági sorrendben a sürgősségi műtétek következtek átlagosan 1,43%-kal (ebből 1,41%-kal a fertőzött, és 1,28%-kal a szennyezett sebek részesültek). Legritkábban nőgyógyászati beavatkozások után keletkezett CDI 0,06%-kal, míg a szájüregi beavatkozások után egyetlen esetben sem tapasztaltak CDI-t (0,0%).
A tanulmányhoz fűzött szerkesztőségi közleményükben Dr. Waltz és Dr. Zuckerbraun (VA Pittsburg Healthcare System in Pennsylvania) kiemelik, hogy a CDI-khez társuló morbiditás és mortalitás egyre szaporodik. Az idézett tanulmány nem is tartalmazza az összes CDI-s esetet, hiszen csak a Veterans Administration betegeivel számol. A közleményben csak a kórházi kezeléseket követő 30 napot elemzik, pedig a CDI a kórházi kezelések után 3 hónappal is jelentkezhet, sőt a CDI-s esetek kb. 20%-ban a megfelelő kezelés ellenére is recidivál. A CDI-t elszenvedett betegek immunválasza eleve gyengült volt, ezért egyéb kórházi fertőzésekre is érzékenyebbek voltak. Kiemelik, hogy nagy figyelmet kell fordítani a megelőzésre, a CDI gyors felismerésére, a megfelelő szupportív ellátásra, és gondosan kell az antibiotikus kezeléseket megválasztani.
*A Clostridium difficile egy Gram-pozitív baktérium. Leginkább a túlzásba vitt antibiotikus kezelések következtében kihalnak a standard, védő funkciót is ellátó bélbaktériumok, a Clostridium difficile megtelepszik és a fertőzés következtében súlyos, néha végzetes pszeudomembranózus vastagbélgyulladás alakul ki, melynek kezelésére metronidazolt, illetve vancomycint, rifampicint használnak.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
2. JAMA Surgery
3. JAMA Surgery
