Nemi különbségek pitvarfibrillációban
A VITAL Rhythm tanulmány szerint a D-vitamin és omega-3 nem befolyásolja a pitvarfibrilláció (AF) kockázatát, de rávilágított a nemi különbségekre és a módosítható kockázati tényezőkre.
A pitvarfibrilláció - elsősorban a népesség elöregedése miatt - a leggyakoribb ritmuszavar világszerte, illetve a stroke, a szívelégtelenség és a szív- és érrendszeri halálozás egyik fő oka. A nőknél köztudottan alacsonyabb az pitvarfibrilláció előfordulási gyakorisága, ugyanakkor magasabb a kardiovaszkuláris szövődmények (stroke, kardiovaszkuláris betegségek) kialakulásának kockázata.
Ismert, hogy a magasabb testalkat a pitvarfibrilláció kockázati tényezője, de hogy ez milyen mértékben magyarázza a férfiak és nők közötti különbséget a pitvarfibrilláció kockázatát tekintve, egyelőre vitatott.
A JAMA Cardiology-ban megjelentek meg a VITAL Rhythm elnevezésű tanulmány diverz, országos mintavételen alapuló kohorszába több mint 25.000 résztvevőt vontak be, akik 51%‑a volt a nő. A résztvevők legalább 50 évesek voltak (átlagéletkor 67 év), és a vizsgálat kezdetén nem volt ismert klinikai szív- és érrendszeri betegségük.
A vizsgálatban 900 pitvarfibrillációval járó eset fordult elő, a nőknél 32%-kal kisebb valószínűséggel, mely statisztikailag erősen szignifikáns a férfiakhoz képest (P<0,001). A nőknél nagyobb volt a tünetekkel járó állapot valószínűsége: a nők 77%-ának, a férfiak 63%‑ának voltak tünetei a diagnózis előtt vagy a diagnózis felállításakor.
Érdekes, hogy ha a testmagasságra korrigált értékkel számoltak, akkor a pitvarfibrilláció tekintetében eltűnt a nők körében megfigyelhető alacsonyabb kockázat. Sőt, a testmagasság figyelembevételével inkább emelkedett a pitvarfibrilláció kockázata a nőknél. A kohorszban megfigyelt egyéb kockázati tényezők az idősebb életkor, a magasabb testtömegindex, a magas vérnyomás és az alkoholfogyasztás voltak. A diabétesz és a pitvarfibrilláció magasabb kockázata között a vizsgálat szerint nincs összefüggés. Nem mutattak ki egyértelmű összefüggést a fizikai aktivitással sem, bár a nagyon megerőltető fizikai aktivitás más tanulmányok szerint összefüggésbe hozható a pitvarfibrillációval.
Vizsgálták a D-vitamin (2000 NE/nap) és az omega-3 zsírsavak (460 mg/nap EPA és 380 mg/nap DHA) hatását is, de nem találtak összefüggést a pitvarfibrillációval kapcsolatban, bár néhány más vizsgálat szerint a nagyobb dózisú (> 1 g/nap) omega-3 tengeri halolaj emelheti, a 4 g/nap omega-3 pedig biztosan növeli a pitvarfibrilláció kockázatát.
Az eredmények tehát azt mutatják, hogy a pitvarfibrilláció számos kockázati tényezője módosíthatónak tűnik, és valóban fontos a kockázati tényezők csökkentése a pitvarfibrilláció megelőzése érdekében. Különösen fontos ez a nőknél, mert esetükben nagyobb valószínűséggel fordulnak elő olyan súlyos következmények, mint a stroke és a kardiovaszkuláris halálozás.
