Nervus zéró
Az emberi agy anatómiai ábrázolásaiból hiányzik a (XII agyideg előtt elhelyezkedő) 13., ami a gerincesekben, így az emberben is a szexuális viselkedés irányításában működhet közre.
A legtöbb anatómiakönyvben nem szerepel a n. zéró, bár cápaboncolás során már 1878-ban felfedezte a német Gustav Fritsch. Ennek egyik oka az lehet, hogy csak mostanában kezdik megfejteni a szerepét embereknél: úgy tűnik, a feromonok által közvetített tudatalatti jeleket juttatja el az agyba.
Mivel a XII agyideg, a szaglóidegtől (n. I.) a nyelv alatti idegig (n. XII.) már régóta ismert, a megzavarodott neuroanatómus a 19. sz. végén nem akarta felborítani a megszokott rendet, és a szaglóideg előtt elhelyezkedő, újonnan felfedezett agyideget nervus zérónak, vagy agyba lépési helyére utalva (lamina terminalis) nervus terminalis-nak nevezte el. Ezt követően az anatómusok zöme meg is feledkezett a létezéséről, mivel úgy vélték, az bizonyára nem is fontos, hiszen a többi agyideg már kellőképp megmagyarázza az öt érzékszerv agyi kapcsolódását, írja a témában fellelhető csekély számú tudományos cikk egyikében Douglas Fields idegkutató (Could a little-known cranial nerve be the route by which human pheromones turn us on?; Scientific American Mind).
A másik cikk, ami érdemben foglalkozik a témával, Joel A. Vilensky írása a Clinical Anatomy című szaklapban (The neglected cranial nerve: Nervus terminalis (cranial nerve N)). Vilensky szerint mivel a rómaiak nem ismerték a zéró szimbólumát (a nulla óriási értékére az indiaiak jöttek rá, az európaiak az arabok és a matematikus Szilveszter pápa közreműködésével csak az előző ezredforduló környékén vették át), és a többi agyideget római számmal jelöljük, a legjobb talán, ha a nervus zérót n. 0. helyett a latin nulla szó után n. N.-nek rövidítjük.
Az is nehezítette az új agyideg befogadását, hogy emberekben csak 1913-ban találták meg, és azóta is igen kevesen látták, mivel az agy koponyából-agyhártyából történő kiemelésekor a vékony ideg általában elszakad. Ha azonban az anatómus óvatos, és tudja hol keresse, mindig megtalálható emberekben is, nyomatékosítja Fields, akinek bálnában sikerült a n. N. nyomára bukkanni.
A bálnák nagyon fontos szerepet játszanak annak kiderítésében, hogy mi a nulladik agyideg funkciója, ugyanis az evolúció során ezek a tengeri emlősök a delfinekkel egyetemben elveszítették a szaglóidegüket (és a szaglásukat), miközben az orrnyílásaik az arcuk elejéről a koponyájuk tetejére vándoroltak. Miután Fields munkássága nyomán kiderült, hogy a szaglóidegüket elvesztett bálnák azért nervus zéróval még rendelkeznek, bebizonyosodott, hogy a nullás ideg független a szaglástól. Mivel az evolúció során érdemes volt megőrizni, az is nyilvánvalóvá vált, hogy fontos szerepe lehet.
Mint kiderült, a n. N. ingerülete az orr feromonokat érzékelő sejtjeiből származik, de nem a szaglóidegdúcba és a szaglókéregbe vezet, hanem a szexuális vágyért és szexuális viselkedésért felelős agyi területekbe (amygdala, mediális és laterális szeptális magvak és preoptikus területek), ahol a n. zéró ingerülete hatására többek között gonadotróp releasing hormonok szabadulnak fel.
A feromonok szerepe emberben még kevéssé vizsgált, azonban a Nobel-díjas Linda Buck és kollégái, akik egerekben 15 féle, feromont detektáló sejtfelszíni receptorfehérjét azonosítottak, emberben is kimutatták ezek közül hatnak a génjét. (A feromonok nemi működést befolyásoló szerepével kapcsolatban érdekes megjegyezni, hogy pl. a hím egerek vizeletében lévő feromonok felgyorsítják a nőstények pubertását vagy az idegen hímek feromonjai megakadályozzák a nőstény szervezetében az embrió beágyazódását.)
A n. N. a kutatók meglepetésére egy mellékágat bocsát a retinába is, ez azonban logikus lehet, ha belegondolunk, hogy a legtöbb élőlény esetében a szexuális viselkedés szezonális jellegzetességet mutat – a nappal hosszának megállapítása pedig a legbiztosabb módja lehet az évszakok követésének, jegyzi meg Fields, aki a nullás agyideg idegvégződésein azt is megfigyelte, hogy azokból peptidhormonokat tartalmazó vezikulák ürülnek a környéki apró erekbe, azaz a n. zéró valójában a hipofízishez hasonló neuroszekretoros szerv lehet.
Kétségtelen, szögezi le Fields, hogy a szaporodás szabályozásán kívül más szerepe is kell legyen a n. terminalis-nak, hiszen az agyidegek nemcsak szenzoros, de mozgató ingerületeket is közvetítenek. Valóban, sikerült már az agyból kiinduló elektromos impulzusokat detektálni a nullás agyidegen, azonban egyelőre sejtésünk sincs, hogy mi lehet az üzenet. Az intim funkciókat ellátó ideg továbbra is titokzatosságba burkolódzik.
