Növekvő különbségek az egészségügyi szolgáltatások országonkénti hozzáférésében

Az, hogy az országok, és azok állampolgárai mennyi pénzt tudnak a betegségek megelőzésére és gyógyítására fordítani, már a múltban is nagy eltéréseket mutatott. Egy aktuális tanulmány szerint a szegények és gazdagok közötti olló az 1990-es évek óta még nagyobbra nyílt, és ez a tendencia a következő években csak tovább fokozódhat.

Az egyes országok egészségügyi kiadásai nagyon eltérőek. Szomáliában az állam és a lakosok fejenként évi 33, az USA-ban fejenként évi 9237 dollárt költenek az egészségükre. Joseph Dieleman (Institute for Health Metrics and Evaluation) szerint ezeknek a számoknak az ismeretében az már igen kis jelentőséggel bír, hogy az egészségügyi kiadások relatív növekedése a szegényebb országokban 1995 óta évi 4,6 százalékkal volt magasabb, mint a gazdagabb országokban (3,0%).

Abszolút számokban főleg a szubszaharai afrikai országokban tapasztalható nagy hanyatlás az 1990-es évek közepétől. A szegényebb országokban az állam az egészségügyi kiadásoknak csak 20 százalékát fedezi, míg a gazdagabb országokban ez az arány akár 90% is lehet, és számos gazdagabb országban ez garantálja az egészségügyi kiadások méltányos elosztását. A szegényebb térségekben az egészségügyi kiadások 40 százalékát a lakosságnak saját zsebből kell fizetnie (ezt csak a tehetősebbek engedhetik meg maguknak), a fennmaradó 40 százalékot nemzetközi szervezetek és fejlesztési támogatások biztosítják. Az adományozó országok nagylelkűsége azonban folyamatosan csökken. 2000 és 2010 között az ilyen jellegű kiadások még évi 11,4 százalékot tettek ki, azóta ez már csak évi 1,8%. A HIV/AIDS kezelésére fordított összegek – ezek éveken át túlnyomó részt adományokból származtak – az elmúlt időszakban még csökkentek is.

Amíg a szegényebb országok egyre jobban lemaradnak, az átlagos jövedelemmel rendelkező térségekben a helyzet valamelyest javult. A felső kategóriában (ide tartozik például Mexikó, Venezuela, Irak, Algéria) 1995 óta évi 5,9 százalékkal emelkedtek az egészségügyi kiadások. Ez az arány az alsó kategóriában (pl. India, Grúzia, Guatemala, Libanon) is eléri még az évi 5,0 százalékot. Ezek a számok csak addig megnyugtatóak, amíg a szegényebb emberek több mint 70 százaléka ezekben az országokban él.

Dieleman szerint a jelenlegi trend folytatódni fog az elkövetkező években is. 2040-re a globális egészségügy teljes kiadásai a 2014-es 9,21 trillió dollárról 24,24 trillió dollárra fognak emelkedni. A legnagyobb abszolút rész azonban továbbra is a tehetősebb országokra jut majd. Ezek közül egyeseknél az egészségügyi kiadások nagyobb mértékben növekednek, mint ahogy a gazdaság fejlődik. Az USA-ban a GDP részesedése a mai 16,6 százalékról 2040-re 18,5 százalékra fog emelkedni. Ez a fejlődés azonban nem szükségszerű. Az Egyesült Arab Emirátusokban, ahol az egy főre jutó gazdasági teljesítmény olyan magas, mint az USA-ban, a részesedés mértéke 2014-ben csak 4,6% (Németországban 12,7%) volt.

Megelőző intézkedésekre főleg a szegényebb országokban nincs anyagi lehetőség. Ugyanakkor a viszonylag olcsó programok itt fejtik ki a legnagyobb hatást. Peter Sheehan (Victoria University, Melbourne) azt tanácsolja ezeknek az országoknak, hogy a pénzt a fiatalokba invesztálják. Ez az a csoport, amelyik szakmai pályafutás előtt áll, és megteremti a jövőbeni nemzeti jövedelmet, így a befektetések gazdaságilag megtérülnek. Sheehan szerint a fiatalok fizikai, szellemi és szexuális egészségének (pl. HPV elleni oltás) javítására fordított évi 4,6 dolláros fejenkénti befektetés tízszeres gazdasági teljesítményt eredményezhet. A közlekedési biztonság fejlesztésébe invesztált fejenkénti évi 0,6 dolláros beruházás 5,9-szeres, a gyermekházasságok megelőzésére biztosított fejenkénti évi 3,8 dollár 5,7-szeres gazdasági teljesítményt eredményezhet.

Forrás: aerzteblatt.de