“Okos inzulin” változtathatja meg a cukorbetegek életét

A Nature Nanotechnology folyóiratban január 2-án jelent meg az Arctic University of Norway kutatóinak cikke, amelyben az inzulinadagolás olyan új módszerét ismertetik, amely jelentős változást hozhat a cukorbetegség kezelésében.

Világszerte körülbelül 425 millióan szenvednek cukorbetegségben, és közülük nagyjából 75 millióan naponta adagolják maguknak az inzulint. A mostani fejlesztés eredménye egy olyan nanokapszulás formula, ami szájon át adagolva közvetlenül a májba juttatja az inzulint. A tablettában az emberi hajszál tízezred részénél is apróbb, normál fénymikroszkóp alatt sem látható kapszulák találhatók (nano-carrierek), amelyek belsejében inzulin lapul. A fejlesztés során a legnagyobb probléma a megfelelő bevonat kikísérletezése volt: ennek a bevonatnak meg kellett védenie a hatóanyagot attól, hogy a gyomorban feloldódjon.

“Sikerült létrehoztunk egy olyan bevonatot, amely megvédi az inzulint attól, hogy a gyomorsav és az emésztőenzimek lebontsák az emésztőrendszeren keresztül vezető úton, így biztonságban marad, amíg el nem éri rendeltetési helyét, azaz a májat” - nyilatkozta Peter McCourt professzor, a fejlesztés egyik vezetője. “A nanoméretű kapszulák bevonatát a májban olyan enzimek bontják le, amelyek csak akkor aktívak, amikor a vércukorszint magas, felszabadítva az inzulint, amely ezután a májban, az izomban és a zsírban képes kifejteni hatását. Ez azt jelenti, hogy amikor magas a vércukorszint, gyorsan szabadul fel az inzulin, és ami még fontosabb, hogy amikor alacsony a vércukorszint, nem szabadul fel inzulin. Mindezidáig ez a cukorbetegség kezelésének legpraktikusabb és leginkább betegbarát módszere, mivel nagymértékben csökkenti az alacsony vércukorszint, azaz a hipoglikémia kialakulásának kockázatát, és lehetővé teszi az inzulin szabályozott felszabadítását a beteg szükségleteinek megfelelően, ellentétben a jelenleg használatos injekciókkal, ahol az összes beadott inzulin egy adagban szabadul fel.”

Az új módszer lényege, hogy utánozza az egészséges embereknél megfigyelhető inzulin-felszabadulás folyamatát: ilyenkor a hasnyálmirigy inzulint termel, amely először áthalad a májon, ahol nagy része felszívódik, és stabilan tartja a vércukorszintet. Az új inzulinos módszerben a nano-carrier miatt az inzulin a májban szabadul fel, így a véráramba kerülve keringhet a szervezetben. Amikor az inzulint a tűvel a bőr alá fecskendezik, sokkal több jut belőle az izmokba és a zsírszövetekbe, mint normális esetben, ha a hasnyálmirigyből szabadulna fel, ami a zsírok felhalmozódásához vezethet. Ez hipoglikémiát is okozhat, ami veszélyes lehet a cukorbetegek számára. A nanokapszulás formula további előnye, hogy a tárolás során nem igényel hűtést.

A szájon át szedhető nanokapszulás inzulint a kutatók először egereken és patkányokon tesztelték, ezt követően pedig páviánokon próbálták ki.

“Annak érdekében, hogy az orális inzulin ízletes legyen, cukormentes csokoládéba kevertük; ezt pedig a páviánok nagy lelkesedéssel fogadták” - számolt be az adagolás furmányos módjáról Nicholas J. Hunt, a vizsgálat egyik vezetője. “Összesen 20 pávián vett részt a vizsgálatban. Amikor megkapták a gyógyszert, csökkent a vércukorszintjük. Ezek a páviánok normális, egészséges állatok voltak, de az orális inzulint valóban cukorbeteg egereken és patkányokon is teszteltük, és az adagolást követően nem tapasztaltunk túl alacsony vércukorszintet (hipoglikémiát), az állatok nem híztak, nem halmozódott fel zsír a májukban.”

A humán klinikai vizsgálatok 2025-ben kezdődnek meg az Endo Axiom Pty Ltd. spin-out vállalat vezetésével, és a kutatók-fejlesztők reményei szerint az új “okos inzulin” 2-3 éven belül már mindenki számára elérhetővé válhat.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

New medicine can create a new life for diabetes patients—without needles

Oral nanotherapeutic formulation of insulin with reduced episodes of hypoglycaemia

Irodalmi hivatkozás:

Nicholas J. Hunt et al, Oral nanotherapeutic formulation of insulin with reduced episodes of hypoglycaemia, Nature Nanotechnology (2024). DOI: 10.1038/s41565-023-01565-2