Őssejtkezeléssel a látás visszaszerzéséért

Az első ilyen beavatkozást egy 50 éves nőbetegnél végezték Edinburgh-ban. A 12 héttel ezelőtt történt beavatkozás három órán át tartott, melynek során donor őssejteket ültettek a beteg corneájára. A műtét során eltávolították a szaruhártya heges és károsodott területeit, és eztán végezték el az őssejtek beültetését. A műtétet végző dr. Ashish Agrawal, az NHS Lothian szemésze ezt mondja: „Tizenkét hét telt el a beavatkozás óta, és örömmel mondhatjuk, hogy a beteg jól van, és felépülése zavartalanul folyik. A szaruhártya továbbra is tiszta, és reményeink szerint ez a későbbiekben is így marad. A műtét azonban csak az első lépést jelentette egy nagyon összetett és hosszú folyamat kezdeteként, és a beteg látásának helyreállítása még több beavatkozást tesz szükségessé. Mostani tapasztalataink nagyban hozzájárulnak a szaruhártyában lejátszódó komplex folyamat alaposabb megértéséhez, ami kiváló lehetőséget biztosít majd újabb betegek számára.”

Bal Dhillon, az NHS Lothian szemész professzora is részt vett a vizsgálatban, aki ezt mondja: „Az őssejtkezelés fényt hozhat számos beteg életébe, akik eddig sötétségben voltak kénytelenek élni. A kutatások azt jelzik, hogy egyes személyeknél nagyobb a genetikai hajlam ilyen szembetegségek létrejöttére, míg másoknál az élet későbbi szakaszában, egyéb ok miatt alakul ki. Ha a mostani két próbálkozás sikerrel jár, akkor sok másik betegen is segíthetünk epithelialis őssejt-transzplantációval, mely az egyik olyan új regeneratív terápia, mely a közeli jövőben forradalmasíthatja a cornealis vakságban szenvedő betegek ellátását.”

A cornealis őssejtkezelésen átesett első beteg születéséből fogva aniridiában szenvedett, melynek következtében irise nem alakult ki és szaruhártyahomály is fennállt nála. A veleszületett rendellenesség következtében a szem színét adó szivárványhártya hiányzott, helyét a hatalmas pupilla foglalta el. A szemeltérések következtében a beteg igen nagyfokú fotofóbiában szenvedett, mely olyan nagyfokú volt, hogy a látóterébe került személyek mindössze 10 százalékát látta. A fotofóbia kivédésére és szemének védelmére állandóan sötétített szemüveget viselt.

A beteg maga is egyetért azzal, hogy a vizsgálatban való részvétele új reményt adhat sorstársainak és milliók életét változtathatja meg: „Ahogy egyre idősebb lettem, úgy romlott fokozatosan a látásom. Most talán lehetővé vált a megmaradt látás megőrzése, sőt akár vissza is nyerhetem a látásomat. Lehet, hogy egyelőre még csak kis részben, de ez is több a semminél. Egészen mostanáig valóban semmit nem tudtam tenni a fokozatos vakság ellen. Az időben elvégzett kezelés a cornealis vakságban szenvedő milliók számára jelenthet megoldást, és nem utolsósorban segíthet a fiamon is, aki ugyanebben a betegségben szenved. Nekem személyesen azt jelenti a műtét, hogy valamit visszakaphatok az elveszített évekből, és a korábbinál jobb minőségű életet élhetek.”

Forrás: NHS