Pajzsmirigy-szűrések GLP-1 kezelések mellett

A pajzsmirigyrákkal kapcsolatos aggodalmak a GLP-1 RA-kkal kapcsolatban abból erednek, hogy preklinikai vizsgálatok rágcsálókon kimutatták alkalmazásuk során a medulláris pajzsmirigyrák kockázatát, aminek következtében az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) a gyógyszerek dobozán figyelmeztetésként azt ajánlja, hogy azok, akiknek a családjában előfordult pajzsmirigyrák, kerüljék ezeket a gyógyszereket. Az emberi pajzsmirigyrákos sejtekben GLP-1-receptorokat kimutató tanulmányok további aggodalmat keltettek, de a medulláris pajzsmirigyrák kockázatot értékelő legújabb tanulmányok nem voltak meggyőzőek.

A további vizsgálat érdekében McCoy és munkatársai a JAMA Otolaryngology-Head & Neck Surgery című szaklapban közzétett cikkükben 351 913 olyan, az Egyesült Államokban a Medicare Advantage és a fizetős Medicare-programokban résztvevő szereplő mérsékelt volt a szív- és érrendszeri betegség kockázatú 2-es típusú cukorbeteg kárigényadatait értékelték, akiknek nem volt pajzsmirigyrákos anamnézisük.

A betegek közül, akiknek mintegy fele nő volt, 41 112-en kezdték meg a kezelést GLP-1 RA-val; 76 093-an dipeptidilpeptidáz-4 (DPP-4) gátlókkal; 43 499-en nátrium-glükóz-kotranszporter 2 (SGLT2i) gátlókkal; 191 209-en pedig szulfonil-karbamid terápiával 2014 januárja és 2021 decembere között. Az inverz valószínűségi súlyozás után a gyógyszercsoportok kiindulási jellemzői jól kiegyensúlyozottak voltak.

A medián követési idő a GLP-1 RA csoportban 660 nap (tartomány, 254-1157 nap); a szulfonilurea és DPP-4-gátló csoportokban körülbelül 4 év, az SGLT2-gátló csoportban körülbelül 2,5 év volt, a pajzsmirigyrák diagnózisának abszolút kockázatát a kezelési csoportokban alacsonynak találták: a GLP-1 RA csoportban 0,17%, a DPP-4-gátló csoportban 0,23%, az SGLT2-gátló csoportban 0,17%, a szulfonil-karbamid csoportban pedig 0,20%. A módosított modified intention to treat -re vonatkozó elemzés arra a következtetésre jutott, hogy a GLP-1 RA alkalmazása nem növelte a pajzsmirigyrák kockázatát a másik három cukorbetegség elleni gyógyszerhez képest (kockázati arány [HR], 1,24).

Az első évben észlelt több rákos megbetegedés valószínűleg a nagyobb szűrési arányból származik

Fontos, hogy a pajzsmirigyrák kockázata szignifikánsan magasabb volt a GLP-1 RA bevezetését követő első évben (HR, 1,85), és magasabb volt azoknál a betegeknél is, akik a gyógyszeres kezelés mellett maradtak, és nem adtak hozzá más gyógyszert (HR, 2,07).

Mivel a külső expozícióból eredő pajzsmirigyrák kialakulásának lappangási ideje több év (például a sugárzás indukálta ráké körülbelül 2,5 év), egyes tanulmányok az értékelésből kizárják azokat a betegeket, akiknél a GLP-1 kezelés megkezdését követő egy éven belül rákot diagnosztizáltak, mivel valószínűtlen, hogy a rák ilyen hamar kialakuljon. Az ilyen korán felfedezett rákos megbetegedéseket ezért úgy tekintik, hogy ezeket valószínűleg a GLP-1 szedése miatti nagyobb arányban végzett szűrővizsgálatok miatt fedezték fel. Ezt az elméletet alátámasztandó, a vizsgálat kimutatta, hogy a GLP-1 csoportba tartozóknál szignifikánsan nagyobb arányban végeztek pajzsmirigy ultrahangvizsgálatot, mint a nem GLP-1 csoportba tartozóknál: a GLP-1RA-esetén 6 hónap után 1,2%, míg a nem GLP-1-t szedőknél 0,8% volt az elvégzett ultrahang vizsgálatok aránya, 12 hónap után pedig ezek az arányok 2,1% illetve 1,5% (P < 0,01) voltak. Bár a százalékos arányok kicsik voltak, relatív értelemben a 6 hónapos szűrési arány a GLP-1 RA csoportban 50%-os növekedést, a 12 hónapos arány pedig 40%-os növekedést jelent.

A szerzők is hangsúlyozzák, hogy vizsgálatukkal szembeni legfontosabb fenntartásuk a viszonylag rövid, mindössze körülbelül 2 éves követési idő.

A legújabb kutatások egybehangzó eredményei

Egy másik, nemrégiben végzett vizsgálatban Bjorn Pasternak (Karolinska Institutet, Stockholm, Svédország) és munkatársai a pajzsmirigyrák kockázatát értékelték a GLP-1-eket kapó betegek körében, hosszabb, 3,9 éves követési idővel. Azt találták, hogy a pajzsmirigyrák általános kockázata a GLP-1-ek alkalmazása mellett nem nőtt (HR, 0,93), és a kezelés megkezdése után 1 évvel kezdődő kockázat alacsonyabb, 0,83 volt. Viszont a kezelés megkezdését követő első évre korlátozódó, névlegesen megnövekedett kockázat (HR 1,47) összhangban lehet a pajzsmirigyrák fokozott felismerésével a GLP-1 RA-t használó betegek körében.

A fejlettebb képalkotó eljárások és a pajzsmirigyrák-vizsgálatok megjelenése az elmúlt években már jelentős problémát okozott a véletlenszerű, kis pajzsmirigyrákok túlzott felismerésében és néha túlkezelésében, hiszen ezek a daganatok a betegek többségénél valószínűleg ártalmatlanok maradnak. „Ezeknek az alacsony kockázatú pajzsmirigyrákoknak a túldiagnosztizálása végső soron nagyobb kárt okozhat a betegnek, mint a diagnózis elmaradása, mivel a pajzsmirigyrák műtéte valós kockázatokkal jár (beleértve a halálozás kockázatát is), és a pajzsmirigy eltávolításának és az élethosszig tartó hormonpótlásra való rászorultságnak következményei vannak”. Mivel 2000 és 2015 között az Egyesült Államokban körülbelül 64 millió GLP-1 RA receptet váltottak ki, és ez az arány évente körülbelül 10-30%-kal növekszik, a pajzsmirigyvizsgálatok számának növekedése ezeknél a betegeknél valóban tovább fokozhatja a problémát, bár a szerzők szerint „az emberek túlnyomó többsége esetében nincs arra utaló jel, hogy a GLP-1 RA pajzsmirigyrákot okozna”.

Forrás:

Brito JP, Herrin J, Swarna KS, et al. GLP-1RA Use and Thyroid Cancer Risk. JAMA Otolaryngol Head Neck Surg. Published online January 23, 2025. doi:10.1001/jamaoto.2024.4852

Björn Pasternak B, Wintzell V, Hviid A et al: Glucagon-like peptide 1 receptor agonist use and risk of thyroid cancer: Scandinavian cohort study BMJ 2024; 385 doi: https://doi.org/10.1136/bmj-2023-078225 (Published 10 April 2024) BMJ 2024;385:e078225