Petefészekrák elsőként választandó kezelése
Három, mérföldkőnek számító vizsgálat alapján a PARP gátlók bekerültek az elsőként választandó gyógyszerek közé.
Az ovarium daganatok kezelési lehetőségében 2011-ben az anti-angiogén bevacizumabnak a kemoterápiához adása hozott jelentős változást, 2018-ban pedig a kemoterápia után adott fenntartó olaparibbal értek el kiváló progresszió mentes túlélést (PFS) BRCA mutációt hordozó, előrehaladott petefészekrákos betegekben.
Az European Society of Medical Oncology (ESMO) 2019-es találkozóján ismertették a niraparib (Zejula, GlaxoSmithKline), az olaparib (Lynparza, AstraZeneca/MSD) és a veliparib (AbbVie, jelenleg fejlesztés alatt álló szere) vizsgálatok legújabb eredményeit.
A PRIMA vizsgálatot Dr. Antonio González Martín (Clinica Universidad de Navarra in Madrid) az ESMO LBA1 jelű absztraktjában és a New England Journal of Medicine-ben is ismertette. A vizsgálatba bevonáskor nem voltak tekintettel a betegek BRCA státuszára. A 733 újonnan diagnosztizált, platina-alapú kemoterápiára reagáló ovarium tumoros betegek vagy napi egy dózis niraparibot vagy placebót kaptak 36 hónapig. Az átlagos PFS 13,8 hónap, illetve 8,2 hónap volt (a progresszió, vagy halál HR-je 0,62, 95%CI 0,50-0,76, P<0,001 volt). A 24. hónapban végzett interim analízis szerint az OR a niraparib csoportban 84%, a placebo csoportban 77% volt (HR 0,70, 95%CI 0,44-1,11) A niraparib előnyei még kifejezettebbek voltak a homológ-rekombináns deficiens (HRD) betegekben. A vizsgálatba vont betegek 50,9%-a Myriad myChoice próba eredménye szerint a HRD csoportba tartozott: ebben az alcsoportban a PFS kétszer hosszabb volt a placebo csoportban mértnél: 21,9 vs 10,4 hónap (a progresszió, vagy a halál HR-je 0,43, 95%CI 0,31-0,59, P<0,001). A niraparib adását a kezeltek 12%-ánál kellett leállítani mellékhatás miatt (thrombocytopenia miatt 4,3%-ban, a placebo csoportban 2,5%-ban). Első vonalú platina kezelés után adott nirapariddal tehát jelentősen javítható a túlélés.
A PAOLA vizsgálat eredményeiről Dr. Isabelle L. Ray-Coquard (Centre Leon Bérard, Université Claude Bernard, Lyon) számolt be A betegeket standard módon platina-alapú kemoterápiával és bevacizumabbal kezelték, majd ezt követően olaparibot vagy placebot kaptak. Az átlagos PFS az olaparib kezelésben részesülőknél 22,1 hónap, míg a placebo csoportben 16,6 hónap volt (HR 0,59, 95%CI 0,49-0,72, P<0,0001). Ez az eddig látott leghosszabb PFS. A BRCA mutációt hordozók, illetve a HRD-csoportba tartozó betegek esetén még nagyobb volt az előny: az átlagos túlélés 37,2 hónapnak bizonyult. Az olaparib nem befolyásolta a bevacizumab tolerálhatóságát és az életminőséget, de a betegek 20%-ánál mellékhatások miatt abba kellett hagyni a kezelést.
A VELIA vizsgálatot Dr. Robert L. Coleman (MD Anderson Cancer Institute, Houston, Texas) ismertette az LBA3 számú prezentációban és publikálta egyidejűleg a NEJM-ben is. Ebbe a vizsgálatba 1100 előzetesen nem kezelt, előrehaladott ovarium tumoros beteg került be carboplatin és paclitaxel kezelések után. Randomizáció után a betegeket három csoportra osztották: az első csoport a kemoterápia mellé veliparibot kapott és a veliparib kezelést fenntartásként folytatták. A második csoport a kemoterápia mellé veliparibot kapott és ezt követően fenntartásként placebót, míg a harmadik csoport kontrollként szolgált, ők csak kemoterápiában részesültek. Medián PFS az 1. csoportban 23,5 hónap volt, míg a 3. csoportban 17,3 hónap (HR 0,68, 95%CI 0,56-0,83, P<0,001). Ha a BRCA mutációt hordozók alcsoportjai hasonlították össze, akkor a különbség még nagyobb volt, az 1. csoport átlagos PFS-je 34,7 hónap, a 3. csoporté 22,0 hónap volt (HR 0,44, 95%CI 0,28-0,68, P<0,001). Nagyobb volt a hatásosság a HRD csoportban is: 31,9 hónap vs. 20,5 hónap (HR 0,57, 95%CI 0,43-0,76, P<0,001). A veliparib kemoterápiával kombináltan új kezelési lehetőség az újonnan diagnosztizált, előrehaladott szerozus ovárium-daganatokban.
Dr. Oaknin az ESMO részéről megállapította, hogy mindhárom vizsgálat mérföldkőnek számít. A különféle kemoterápiás próbálkozások után első ízben tapasztalhatunk jelentősen meghosszabbodott PFS-t és reméljük a daganatos betegség végső kimenetele is javulni fog. „Jelentősen csökken a progresszió kockázata, ami indokolttá teszi a PARP gátlók első vonalú használatát, mert jelenleg ez az egyetlen lehetőség a kiújulás elkerülésére és a betegek esetleges gyógyulására.
Források:
