PSA: szűrjünk vagy sem?
A PSA-szűrés jelentősen csökkenti a prosztatarákos halálozást, de mivel számos egyéb tényező is PSA-szint emelkedést okozhat, a sok álpozitiv diagnózis miatt mégsem javasolt a prosztatarák populációszintű szűrésére.
A prosztataspecifikus antigén (PSA) rutinszerű szűrővizsgálatával a prosztatarákos halálozás jelentősen csökken - állapította meg az European Randomised study of Screening for Prostate Cancer (ERSPC) az European Association of Urology 2014. áprilisi kongresszusán, és a vizsgálat részletes adatai most jelentek meg a Lancet-ben (Schröder).
A kiterjedt nemzetközi szakértői gárda tagjai (holland, belga, finn, svéd, olasz, spanyol, német, angol, francia urológus professzorok) ugyanakkor megfogalmazták azt is, hogy a népességre kiterjedő („népegészségügyi”) szűrőprogramokkal szemben bizonyos fenntartásaik is vannak, mivel a szűrések kapcsán sok túl-diagnosztizált és ezért sok túlkezelt esettel kell számolni. Az európai országokban nincs is népességi PSA szűrés, míg az Egyesült Államokban kiterjedten használják a PSA meghatározást prosztatarák szűrésére.
További kutatási eredményekre kell várnunk, hogy a téves pozitív diagnózisokat csökkenteni lehessen, különösen elkerülendők a felesleges biopsziák. A PSA szűrés során gyakran olyan daganatot diagnosztizálnak, amelyik sohasem válik életveszélyessé, és így a beteget felesleges kezelésnek vetjük alá, viszont azt is figyelembe kell venni, hogy a szűrés sem tudja megelőzni az összes prosztatarákos halálozást. Három tényező teszi kérdésessé a szűrés szerepét: a túldetektálás, a kezelési komplikációk és a betegség progressziója. A prosztatarák jobb megértése, a prosztatarákos halálozás és a Gleason-score, valamint a halálozás és a kiindulási PSA összefüggése segít majd a szűrés és a kezelés pontosításában.
Az EPSPC 1993-ban kezdte a vizsgálatot 8 országban: 50 és 74 év közötti férfiak egy részénél 4 évenként PSA szűrővizsgálatot végeztek, míg a másik csoport kontrollként szerepelt. A PSA 3,0 ng/ml fölötti értékei esetén biopsziát végeztek. Összesen 182 160 férfi került a vizsgálatba, a szűrt csoportban 13 év után 7 408-nál diagnosztizáltak prosztatarákot, míg a kontroll csoportban csak 6 107 esetben. A biopsziára kerülő (szűrt) betegek 24,2%-ánál találtak rákot (4 883 eset) a PSA mérés utáni 12 hónapban. A szűrt csoportban a prosztatarák előfordulása 9,55, a kontroll csoportban 6,23 volt 1000 fő/évenként. A prosztatarákos halálozás a vizsgált csoportban 0,43/1000 fő/év, míg a kontroll csoportban 0,54/1000 fő/év volt (RR= 0,79, p=0,001). A kimaradók hozzáigazítása után az RR 13 év után 0,73 (p<0,0007). Másképpen kifejezve, a prosztatarákos halálozás a szűrt csoportban 9 év után 15%-kal, 11 év után 22%-kal, 13 év után 21%-kal csökkent. Szerzők a 13 éves vizsgálat eredményei alapján azt mondják, hogy 781 férfit kell szűrni ahhoz, hogy 1 prosztatarákos halál megelőzhető legyen.
Ugyanakkor a PSA felfedezője, Dr. Richard Ablin (University of Arizona College of Medicine, Tucson) szerint a rutinszerű szűrés egy „szörnyen drága népegészségügyi katasztrófa” lenne. Kijelentette, hogy a PSA soha nem volt alkalmas rutin szűrésre, mivel nem képes detektálni a prosztatarákot. A gyulladások, a recept nélkül kapható gyógyszerek (pl. ibuprofen), a benignus prosztata hipertrófia, stb. mind megemelhetik a PSA-t. Legújabb könyvében Dr. Ablin egyenesen kijelenti, hogy a tévesen használt PSA-próba sok-sok millió férfinak okozott a szükségtelen kezelésből származó, az életüket megváltoztató mellékhatásokat”.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
2. Lancet
