Ritkább a glioma cukorbetegeknél
Magas vércukorszintet és cukorbetegség mellett számos tumortípus gyakrabban fordul elő, úgy tűnik azonban, hogy az agydaganatok – köztük a glioma – esetén épp fordított a helyzet.
A columbusi Ohio State University (OSU) kutatói a Scientific Reports című lapban megjelent közleményükben a szerzők hangsúlyozzák: „ A diabétesz és az emelkedett vércukorszint többféle tumortípus előfordulását is növeli, ilyen többek között a vastagbél, az emlő vagy a húgyhólyag. Nem mondható el ugyanez azonban az agydaganatokról, például a gliomákról. Ezek a malignus tumorok gyakoribbak normális glükózszintet mutató betegeknél, szemben a hyperglykaemiás vagy diabéteszes betegekkel.”
A most nyilvánosságra hozott vizsgálat alapját a dr. Judith Schwartzbaum által vezetett egyik korábbi kutatás képezte, melyben korreláció igazolódott a magas vércukorszint és a meningeomák csökkent kockázata között.
A gliomák az egyik leggyakoribb rosszindulatú agydaganatok, mely az összes primer agytumor közel egynegyedét teszik ki. Az agyi gliasejtekből indulnak ki, melyek ingerületvezető funkcióval nem rendelkeznek, szerepük a neuronok védelme, fenntartása és támasztása. A gliomákra tipikusan középkorúaknál derül fény. Kezelésükben jelenleg nem állnak rendelkezésünkre végleges gyógyulást vagy akár hosszú távú túlélést biztosító módszerek, bár jelenleg is vannak szerek kipróbálás alatt. A glioblastomával – a gliomák leggyakoribb felnőttkori típusával − diagnosztizált betegek átlagos túlélése jelenleg mindössze 14 hónap.
Annak ismeretében, hogy a tünetek általában csupán 3 hónappal előzik meg a kórisme felállítását, a szerzők kiemelik, hogy „igen nagy jelentősége van olyan preklinikai indikátorok azonosításának, melyek alapján már a tünetek fellépte előtt felismerhető a betegség”.
Elemzésükben a szerzők két nagy hosszú távú vizsgálat – az AMORIS és a ME-Can – adatait dolgozták fel: a részt vevő 797945 személyből 812-ben alakultak ki gliomák. A vércukorszintre és a cukorbetegségre vonatkozó adatokkal való összefüggés vizsgálatának
eredményei azt mutatták, hogy magas vércukorszinttel rendelkező, valamint diabétesszel diagnosztizált résztvevőknél kisebb volt a gliomák előfordulási esélye. A korreláció a kórismézést megelőző egy évben bizonyult a legszorosabbnak.
A kutatócsoport tagjait is meglepte, hogy a glükózszint és a rosszindulatú agytumorok között éppen fordított összefüggés áll fenn, mint más ráktípusok esetében. Közleményükben számos olyan tényezőt sorra vesznek, melyek segíthetnek megválaszolni a fenti kérdést.
Például lehetséges, hogy maga a tumor befolyásolja a vércukorszintet? Ismert, hogy az inzulinszerű növekedési faktor összefüggésben lehet a gliomák kiújulásával, és cukorbetegeknél a betegség kevésbé recidivál, mint a diabéteszben nem szenvedőknél.
Alternatív magyarázattal szolgálhat, ha megvizsgáljuk, hogy az agy miként hasznosítja a glükózt. Bár az emberi agy a testtömegnek mindössze 2 százalékát teszi ki, a humán agy használja fel a rendelkezésre álló glükóz körülbelül egyötödét. Az is megválaszolásra vár, hogy amennyiben valóban van összefüggés a glükózszint és az agytumorok között, akkor ez miként használható fel újfajta módszerek kidolgozásához az agytumorok kezelésében.
„Kutatásunk nyomán olyan kérdések fogalmazódnak meg, melyeknek megválaszolása elvezethet bennünket a gliomák kialakulási mechanizmusának jobb megértéséhez”− zárja vizsgálatuk ismertetését dr. Judith Schwartzbaum.
