Robotsebészet ma
A robotsebészet kétségtelenül költségesebb, de sok esetben lerövidíti a kórházi tartózkodás idejét.
A robotok sebészeti felhasználásáról 1993-ban jelent meg az első tanulmány, a készüléket a teljes csípőprotézis műtétjéhez használták fel. Az azóta eltelt 25 évben viszont kb. 14000 közlemény jelent meg a robotsebészet témájában, bár randomizált vizsgálat viszonylag kevés akad közöttük.
Egy 2016-os közleményben a konvencionális, nyílt szuprapubikus prosztatektómiát és a laparoszkopiás robottal végzett prosztatektómiát hasonlították össze, és nem találtak különbséget a korai eredményekben.
A betegek leginkább azt szeretnék tudni, hogy a robotokkal végzett műtét biztonságosabb vagy jobb-e a konvencionális műtétnél, illetve, ha rákról van szó, akkor azt, hogy a robotokkal végzett műtét után jobbak-e a kilátásaik. A ma hozzáférhető adatok szerint sajnos egyik kérdésre sem adható egyértelmű válasz: a robotokkal végzett műtét a szokásos laparoszkópos technikáknál lehet jobb is, meg nem. Elképzelhető azonban, hogy a gyermeksebészetben (urológiai problémák) jobb eredmények érhetőek el ily módon, hisz a modern, miniatűr eszközökkel remegésmentesen lehet magzatokat, újszülötteket operálni.
A költségek összehasonlítására az amerikai National Inpatient Sample-ből vett 92835 beteg adatait alapul véve becsülték fel a robotok segítségével és a konvencionális laparoszkópos technikával végzett hasi műtétek (kolecisztektómia, hernia, kolorektális műtétek, abdominális hiszterektómia) költségeit, és nem meglepő módon a robotokkal végzett műtétek szignifikánsan drágábbak voltak (p<0,001). Hiszterektómia esetén a költségek 6,4%-kal, bal oldali hemikolektomia esetén 28%-kal emelkedtek. A súlyosan elhízott betegek testsúlycsökkentő (bariatrikus) műtéteinél a robotokkal végzett beavatkozások pedig akár három-négyszeresére is emelhetik a költségeket.
Bár a robotok asszisztálta műtétek drágábbak, ezen beavatkozások után a kórházi ellátások ideje átlagosan 1,8 nappal rövidült, sőt az elbocsájtás utáni ismételt felvételekre a nyílt műtéteknél 23%-ban, a robotokkal végzett műtétek után csak 15%-ban volt szükség (p<0,001), ami jobb minőségű ellátásra utal.
Végül érdemes egy, az Annals of Surgery-ben megjelent tanulmány eredményeit is figyelembe venni: egy 10 éves periódus alatt egy intézetben 470 beteget operáltak háromféle technikával korai stádiumú nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) miatt. 172 betegnél robotműtétre, 141 betegnél video-asszisztált torakoszkópos műtétre (VATS) és 157 esetben a mellkas megnyitásával végzett lobektomiára került sor. Életkor, nem, dohányzás, stádium stb. szerinti egyeztetés után kiderült, hogy a műtéti mortalitás (p=0,30) és a komplikációk aránya is azonos volt (p=0,55), és a rezekció is egyformán sikerült (p=0,99). A robottal végzett műtét során viszont több nyirokcsomó került eltávolításra (p<0,001), és rövidebb volt a posztoperatív ápolás időtartama is (p<0,001). A 0,3 és 148 hónap közötti követés során a robotműtéttel kezelt betegeknél 78%, a VATS-al kezelt betegeknél 74% és a nyitott műtéttel ellátott betegeknél 78% volt a teljes túlélés. Ugyanakkor – a szerzők szerint is – ez a vizsgálat csak összehasonlító jellegű volt (matched trial), valódi, kezdeti randomizálás esetén valószínűleg nagyobb különbségek lettek volna az egyes csoportok között.
