Rozuvasztatin és vesebetegség kockázat

A piacon kapható leghatásosabb sztatin, a rozuvasztatin néhány esetjelentés, egy 2015-ös nagyobb és több kisebb esetszámú vizsgálat során az atorvasztatinhoz képest növelte a vesekárosodás kockázatát. Az atorvasztatin 40 mg-os és 80 mg-os, valamint a rosuvastatin 20 mg-os és 40 mg-os dózisát tekintik nagy intenzitású sztatinkezelésnek (a rozuvasztatin 80 mg-os dózisának alkalmazását a hematuriára és proteinuriára vonatkozó biztonsági jelzések miatt az FDA elvetette), de az nem világos, hogy a klinikai gyakorlat betartja-e és milyen mértékben tartja be az FDA által súlyos krónikus vesebetegség esetén javasolt kezdő adagot, a napi 5, maximum 10 mg-ot.

Dr. Jung-Im Shin (Johns Hopkins Bloomberg School of Public Health, Baltimore, Maryland) és munkatársainak a Journal of the American Society of Nephrology című folyóiratban július 19-én online megjelent első és legnagyobb esetszámú való élet vizsgálatában a rozuvasztatint és az atorvasztatint hasonlították össze a hematuria, proteinuria és veseelégtelenség kockázata szempontjából helyettesítő terápiával – dialízissel vagy transzplantációval – a becsült glomeruláris filtrációs ráta (eGFR) tartományában. heterogén populáció – írják a kutatók.

A kutatók 40 egyesült államokbeli egészségügyi szervezet azonosítatlan elektronikus egészségügyi nyilvántartási adatait elemezték az OptumLabs Data Warehouse adatbázisból. Olyan betegek adatait elemezték, akiknek 2011 to 2019 között újonnan írtak fel rozuvasztatint (152.101 fő) és atorvasztatint (795.799 fő), és kizárták azokat a betegeket, akiknek a kórtörténetében rhabdomyolysis szerepel. A két csoportban a betegek hasonló volt a CKD prevalenciája, a kardiovaszkuláris rizikófaktorok és a demográfiai jellemzők tekintetében. Átlagéletkoruk 60 év volt, 48%-uk volt a nő, és 82%-uk fehér, az átlagos követési idő 3,1 év volt.

A hematuriáról akkor beszéltek, ha mérőpálcás vizsgálat legalább kétszer pozitív volt vagy a vizelet nagy teljesítményű mikroszkópos vizsgálata során legalább 3 vörösvérsejt volt jelen mezőnként. Proteinuriáról pedig legalább 2 mérőpálcás pozitivitás illetve 300 mg/g-nál nagyobb vizelet albumin/kreatinin arány esetén. Összességében a betegek 2,9%-ánál volt hematuria (a rozuvasztatint szedők 3,4%-ánál és az atorvasztatint szedők 2,8%-ánál), a betegek 1%-ánál pedig proteinuria (1,2%, illetve 0,9%). A rozuvasztatint használóknál 8%-kal nagyobb volt a hematuria, 17%-kal a proteinuria és 15%-kal nagyobb a veseelégtelenség kockázata helyettesítő terápia mellett, mint az atorvasztatint szedőknél.

Miután mindkét csoportban kiegyensúlyozták az alapvonal jellemzőit a kezelési súlyozás fordított valószínűségével, a rosuvastatin-kezelés az atorvasztatinhoz képest szignifikánsan nagyobb kockázatot jelentett a hematuria (kockázati arány [HR], 1,08), a proteinuria (HR, 1,17) és a veseelégtelenség tekintetében.

Azoknál a betegeknél, akiknél az eGFR2, körülbelül 2-szer nagyobb volt a hematuria és 9-szer nagyobb a proteinuria kockázata a követés során, mint az eGFR ≥ 60 ml/perc/1,73 m². A 30 ml/perc/1,73 m²  -nél alacsonyabb eGFR-értékkel rendelkező betegeknek általában nagy dózisú rosuvastatint írtak fel (29,9%-uk 20 mg-os, 14%-uk 40 mg-os adagot kapott), ellentétben az alkalmazási előiratban szereplő ajánlással.

A két csoport hasonló mértékben kerülte el a szívinfarktust és a stroke -ot

A súlyos CKD G4+-ban (eGFR < 30 ml/perc/1,73 m 2 ) szenvedő betegek 44%-ának magasabb rozuvasztatint írt elő, mint az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága (FDA) által az ilyen betegek számára javasolt maximális 10 mg/nap adag.

A tanulmány megfigyeléses jellege miatt fennáll a szelekciós torzítás veszélye, például, ha kevesebb a szív- és érrendszeri halálozás a rozuvasztatinnal, akkor több ember marad életben, és körükben veseelégtelenség alakulhat ki.

Forrás:

JASN Journal of the American Society of Nephrology) . Published online July 19, 2022. Abstract.