Stressz és szív-ér rendszeri halálozás
Szótárilag a stressz feszültséget, behatást jelent, ami tovább alakulhat a kedvezőtlen effektus, a distressz irányába. Általánosságban a stressz „megterhelés” értelemben használatos, és hatása súlyos betegségekhez, halálhoz is vezethet.
Los Angelest 1994. január 17-én hajnalban iszonyú földrengés rázta meg, mely csak 1020 másodpercig tartott ugyan, de e rövid idő alatt 57 emberrel baleset végzett, ötezernél többen megsérültek. Amikor a károkat fölmérték, kiderült, hogy ez volt az amerikai történelem leghatalmasabb természeti katasztrófája: becslések szerint húszmilliárd dollárnál is nagyobb kárt okozott.
A legnagyobb megdöbbenés ezután következett: a földrengés napján 24 hirtelen szívhalált észleltek a városban, ami a szokásos halálozási adatoknak az ötszörösét is meghaladta. Ez az ismertetés olyan cikkből származik, amely a Selye által leírt stresszelmélettel foglalkozik.
Teljes nevén Hans Hugo Bruno Selye 1907-ben, Komáromban született, és a legtöbb ismertetésben „magyar származású, osztrák-kanadai kutató” megjelöléssel szerepel. A „stressz” kifejezés eredetileg Walter Cannon nevéhez fűződik, aki 1915-ben, az állatvilágban mindenütt látható, általa „fight or flight” (ütsz vagy futsz) környezeti hatásokra adott viselkedési reakcióként írta le a jelenséget.
Selye 21 évvel később, állatkísérletes megfigyelései során fejlesztette tovább az elméletet. A külső behatást jól toleráló, sőt kifejezetten kedvelő egyed számára lehet valami „eustressz”, míg az ellenkezője „distressz”. Az előbbinek örülünk, az utóbbi betegséget, sőt halált okoz. Állatkísérletek során Selye úgy látta, hogy a különféle stresszorok hasonló válaszhoz vezetnek: először vészreakciót váltanak ki, majd olyan viselkedés jelenik meg, amit rezisztenciának nevezett, végül a kifáradás következik. Selye ezt a folyamatot általános alkalmazkodási tünetcsoportnak („general adaptation syndrome”, GAS) nevezte.
A stressz által létrehozott induló helyzet gyakorlatilag megegyezik a Cannon által vázolt „ütsz vagy futsz” jelenséggel. Ezután az emocionális reflexió következik, melyben az agykéreg és a limbikus rendszer vesz részt. A hipotalamusz. a hipofízis és a mellékvese alkotja a klasszikus stressztengelyt jelenlegi ismereteink szerint. Ugyanakkor az előbbi élettani-kórélettani kapcsolatok és összefüggések mechanizmusait a kardiovaszkuláris történések kifejlődésében még mindig csak vázlatosan ismerjük. Svájci kutatók kimutatták, hogy egérben a stressz fokozza az artériás trombus megjelenését, viszont a szimpatikus blokád ezt a jelenséget gátolja. A stressz okozta artériás trombózis folyamatát a vérlemezkék aktiválódása is befolyásolhatja. A stressz befolyásolhatja az endoteliális funkciót is, és olyan föltételezések is vannak, hogy szerepet játszhat a takotsubo kardiomiopátia kifejlődésében.
Az előbbiek figyelembevételével egyértelmű, hogy a stressz hatását figyelembe kell venni, és a kardiovaszkuláris kórképek primer és szekunder megelőzésében mindent meg kell tenni ellene. Ugyanakkor fontos, hogy megértsük Hans Selye mondását: „Nem a stressz okozza a halálunkat, hanem az, ahogyan reagálunk rá…”
