Szív küldi szívnek

A transzplantáltak terápiás együttműködése orvosaik életmóddal kapcsolatos instrukcióival alapvető fontosságú felépülésük és hosszú távú életben maradásuk szempontjából. Nem gondolnánk, de igaz, hogy még egy ekkora traumán átesettek sem feltétlenül együttműködőek; egy korábbi tanulmány szerint a perzisztens nem együttműködők aránya a transzplantációt követő évben meglehetősen magas: a szívátültettek 37%-a nem követi a testmozgással kapcsolatos javaslatokat, 34% nem monitorozza a vérnyomását, 20% nem szedi megfelelően a gyógyszereit, 19% dohányzik, 18% nem tartja be a diétás előírásokat;és az együttműködés a következő évek során még tovább romlik (Dew MA és munkatársai: Medical compliance and its predictors in the first year after heart transplantation; The Journal of Heart and Lung Transplantation). A tanulmány nem talált szignifikáns összefüggést az együttműködés szintje, valamint a beteg egészségi állapota és szociodemográfiai viszonyai között, azonban kimutatta, hogy a perioperatív pszichoszociális jellegzetességeknek fontos és erős hatása van a complience-re. A kutatók ezért olyan stratégiákat keresnek, amelyek a transzplantációt követő korai pszichológiai reakciók befolyásolása révén a pszichoszociális rizikót csökkentik.

Ilyen hatékony oktatási tervet dolgozott ki az elmúlt években William Roberts, az Egyesült Államokbeli Baylor Heart and Vascular Center vezető szívpatológusa: a transzplantáltak a 2014-ben indult Heart-to-Heart program keretében kézbe vehetik saját (korábbi) szívüket, és szemügyre vehetik, milyen következményekkel járnak életmódbeli döntéseik. A kardiológusok tanulmánya szerint a programban résztvevők 75%-a arról számol be, hogy egészségmagatartásuk az élmény hatására alapvetően megváltozott (Megan C. Reynolds és munkatársai: Patient acceptance of the Heart-to-Heart program: Using patients’ native hearts to promote post-transplant health; The Journal of Heart and Lung Transplantation).

Roc Morin újságíró arról kérdezte Heart-to-Heart program szervezőit, mi volt az elsődleges céljuk a találkozás megszervezésével, illetve a résztvevőket arról, milyen érzés volt saját szívüket látni (Transplantees Find Catharsis in Holding Their Old Hearts; The Atlantic). Mint Roberts elmondja, a kórházak 99,5%-a eldobja a kioperált régi szíveket, mivel nincs módjuk azok elhelyezésére. A Baylor Center azonban más: többezer szívet tárolnak, ami világszerte az egyik legnagyobb kardiális kutatási lehetőséget jelenti.

A Heart-to-Heart program – amiben minden transzplantált részt vehet egyedül vagy családjával – elsődleges célja a betegoktatás, így a találkozóra egy egészséggel kapcsolatos előadás keretében kerül sor, amit az orvos statisztikai adatokkal indít: az USA-ban 6 millió szívelégtelenséggel küzdő ember él, ezek közül évente mindössze 2200-an részesülnek szívátültetésben, azaz a transzplantált igen különlegesnek érezheti magát, hogy kapott egy második esélyt. Ezt követően az orvos minden ceremóniától mentesen eltávolítja a szívről az addig azt fedő sebészi terítőt, és elmondja, milyen jelekből látható annak egész korábbi története (ilyen jó látható jel pl. a legtöbb eltávolított szívet vastagon körülölelő zsírszövet), illetve hogyan lehet megakadályozni, hogy az új szerv is hasonlóan végezze.

A saját korábbi szívvel való találkozó az oktatáson kívül egy életszakasz lezárására is alkalmat nyújt. A halállal való szembenézés után a túlélők általában traumatizáltak maradnak, amit a kórházi ellátás során tapasztalható háborús retorika is erősít, teszi hozzá Roberts. Az orvosok és a betegek egyaránt arról beszélnek, hogy csatát vívnak, célba veszik és megsemmisítik az ellenséget, azonban a győzelemre koncentrálás mellett ritkán adódik lehetőség megállni, és reflektálni a gyógyulási folyamatra.

A transzplantáltak elmondják, hogy a találkozó során tudatosodik bennük az az érzés, hogy a donor bennük tovább él, és szinte mindegyikőjük arról számol be, hogy a szívük teljesen máshogy néz ki, mint amire számítottak. A találkozás, mint kifejtik, elevenükbe vág: van, aki arról számol be, hogy a sok fájdalmat okozó régi szívével találkozni, majd elsétálni és otthagyni azt igazán győzelmes érzés volt, míg mások azt emelik ki, hogy a találkozó révén képesek lettek a korábban életet adó részüket elgyászolni, azonban abban megegyeznek, hogy a legtöbben elhatározzák: az új szívükkel jobban fognak bánni, és mindent megtesznek ami tőlük telik, hogy gondoskodjanak róla.