Távoli áttét kialakulása az emlőrák endokrin terápiája után
A rosszindulatú emlődaganatok endokrin terápiája mellett egyértelműen csökken a betegség kiújulásának kockázata. A recidíva kockázata javarészt az eredeti tumormérettől és nyirokcsomó státusztól függ.
Korai stádiumú, ösztrogén receptor- (estrogen receptor/ER) pozitív emlőrákban szenvedő nők körében az 5 éven át tartó endokrin terápia lényegesen csökkenti a betegség kezelés alatti, vagy a terápia utáni kiújulását. További 5 éven át tartó endokrin terápia ugyan még tovább tartó védettséget jelenthet, azonban számos potenciális mellékhatás miatt alkalmazása mérlegelendő.
A New England Journal of Medicine 2017. novemberi számában megjelent meta-analízisben 88 tanulmány több mint 60000 ER-pozitív emlőrákban szenvedő betegének adatait elemezték. A vizsgálatokban részt vevő páciensek az 5 éves endokrin kezelés után mind betegségmentesek voltak. Rétegzett analízisükben az egyes kezelési formák tumorátmérővel és nyirokcsomó státusszal (TN), tumor differenciáltsági fokával való összefüggéseit elemezték, illetve a betegek klinikai kimenetelét a diagnózist (endokrin kezelés megkezdését) követő 5 és 20 év közötti időtartamra vonatkozóan vizsgálták. Céljuk a későbbi távoli kiújulás abszolút kockázatának meghatározása volt, mellyel meghatározhatóvá válhat az endokrin terápia meghosszabbításának szükségessége.
A vizsgált emlőrákos páciensek betegségének kiújulása a tanulmány során (5 és 20 év közötti követési időtartam) állandó arányú volt és erősen korrelált az eredeti tumor TN stádiumával. Kezdeti, T1 stádiumú betegség mellett a távoli kiújulás valószínűsége nyirokcsomó érintettség nélkül (T1N0) 13%, 1-3 nyirokcsomó érintettsége esetén (T1N1-3) 20%, 4-9 nyirokcsomó érintettsége esetén (T1N4-9) pedig 34% volt, míg T2 stádiumú betegség mellett ugyanezek az arányok rendre 19%, 26% és 41% voltak. Az emlőrák okozta elhalálozás kockázata szintén a TN státusztól függött, míg az ellenoldali emlőrák kialakulásával kapcsolatban nem volt ilyen kapcsolat kimutatható. A vizsgálat alapján a tumor differenciáltsági foka és a Ki67 státusz, melyek egymással szorosan összefüggő mutatók, csupán mérsékelten független prediktív értékűnek bizonyultak távoli kiújulás tekintetében, míg a progeszteron receptor (PR) és a HER2 (human epidermal growth factor receptor type 2) státuszok egyáltalán nem bizonyultak prediktív értékűnek. Az 5 és 20 éves tanulmányi idő alatt a T1N0 stádiumú emlőrákos esetek távoli kiújulásra való abszolút kockázata jól differenciált daganatok esetében 10%, közepesen differenciált esetekben 13% volt, míg rosszul differenciált esetekben 17%-nak bizonyult. A bárhol megjelenő recidívára, vagy az ellenoldali emlőben megjelenő rosszindulatú daganat kialakulására való kockázatok az egyes differenciáltsági fokok mellett pedig rendre 17%, 22% és 26% voltak.
Öt éven át tartó endokrin kezelés után az 5 és 20 éves követési idő során folyamatos volt a betegség kiújulása. A távoli kiújulás kockázata erős korrelációt mutatott az eredeti tumor TN státuszával, 10-41%-os kockázati arányszámokkal. Mindezek alapján a távoli kiújulás rizikója elsősorban a primer tumor mutatóitól és nem az alkalmazott endokrin terápia hosszától függ.
Forrás: NEJM
