Terheléses vérnyomásértékek és a későbbi egészségi állapot
Egy most megjelent kutatás szerint a testmozgás alatt és után fellépő magas vérnyomás a későbbi életszakaszokban a kardiovaszkuláris betegségek fokozott kockázatával társul.
Közismert tény, hogy a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában fontos szerepet játszik a magas vérnyomás. Az amerikai Centers for Disease Control and Prevention (CDC) szerint a hipertónia a fejlett országokban mindenhol vezető halálokként számon tartott szívbetegség és stroke rizikófaktora. A magas vérnyomás hátterében állhatnak életmódbeli tényezők, például mozgásszegény életvitel vagy túlzott sófogyasztás, illetve bizonyos betegségek, többek között elhízás és cukorbetegség.
A vérnyomás és a kardiovaszkuláris betegségek közötti korreláció jól ismert, és az is igazolt, hogy a vérnyomás összefüggésben áll a fizikai aktivitással is. Eddig azonban csak kevés kutatás foglalkozott azzal, hogy középkorúaknál a fizikai aktivitás alatt és után mért vérnyomás miként függ össze a későbbi életkorban jelentkező szív- és érrendszeri megbetegedésekkel.
A Journal of American Heart Association című lapban megjelentmostani vizsgálatban a szerzők egy hosszú távú vizsgálat, a Framingham Heart Study (FHS) 1993 (átlagosan 58 éves) résztvevőjének adatait dolgozták fel ebből a szempontból. A szerzők azt elemezték, hogy a szubmaximális terhelés alatti hogyan alakul a vérnyomás, illetve, hogy a terhelés után 3 perccel mennyire közelítette meg a vérnyomás a kiindulási, nyugalmi értéket. Kigyűjtötték, hogy terheléses vérnyomásértékek vizsgálata után 12 évvel mely résztvevőknél alakult ki az eltelt időben szív- és érrendszeri betegség, illetve hány beteg halt meg kardiovaszkuláris ok következtében. Ezen túlmenően 5 év elteltével adatokat gyűjtöttek a szubklinikus betegség előfordulásáról (a carotis intima-media vastagsága, illetve a bal szívfél falvastagsága alapján).
A terhelés közben és a terhelés után mért vérnyomás minden standard deviációnyi emelkedése korrelációban állt nagyobb balkamratömeggel és a nyaki verőér intima-media vastagságával. A vérnyomás fizikai aktivitást követő gyors rendeződése kisebb balkamra tömeggel és kisebb intima-media vastagsággal korrelált. A terhelés kapcsán mért vérnyomás ezen túlmenően összefüggést mutatott az incidentális hipertónia és a kardiovaszkuláris betegségek magasabb kockázatával. Végül a többváltozós kockázati arányok a következőképpen alakultak (a vérnyomás rendeződésének 1 standard deviációnyi változására vonatkoztatva): a hipertónia esetében 0,46, a szív- és érrendszeri betegségek esetében 0,55, illetve a bármely okú halálozás tekintetében 0,76.
A fentiek alapján – az egyéb kardiovaszkuláris rizikófaktorokkal történő korrekciót követően – a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a terhelés kapcsán mért szisztolés és diasztolés vérnyomás egyaránt kockázati tényezőnek tekinthető az élet későbbi szakaszában (12 év múltán) kialakuló hipertónia szempontjából. Ugyanakkor azt is megállapították, hogy a vérnyomás fizikai aktivitás utáni gyorsabb rendeződése protektív hatású a hipertónia tekintetében. Ezzel szemben sem terhelés alatti szisztolés, sem pedig a diasztolés vérnyomásértékek nem alkalmasak a kardiovaszkuláris betegségek előrejelzésére 12 éves távlatban, miközben a szisztolés vérnyomás fizikai terhelést követő gyors rendeződése a kardiovaszkuláris kórállapotok szempontjából is protektív hatású (körülbelül 17%-kal mérsékli a kockázatot).
A vizsgálatot vezető dr. Vanessa Xanthakis így fogalmaz: „A fizikai terhelés alatti és utáni vérnyomásértékek fontos információkkal szolgálnak annak előrejelzésére, hogy a jövőben várható-e kardiovaszkuláris betegség vagy magas vérnyomás kialakulása. Ez segítséget nyújthat a szív- és érrendszeri betegségek, hipertónia és kardiovaszkuláris halálozás szempontjából nagy kockázatú betegek azonosításához.”
