További gének lehetséges szerepe az autizmus kialakulásában
San Diegói kutatók egy olyan tandem DNS-szakasz ismétlődésre hívták fel a figyelmet, mely fontos szerepet játszhat az autizmus spektrum zavarok kialakulásában.
A Nature című lap január 14-i számában publikált közlemény szerzői szerint kevés kutató foglalkozott ezekkel az ismétlődő régiókkal, aminek oka, hogy ezek általában nem kódoló DNS-szakaszok, azaz nem játszanak szerepet a fehérjeszintézisben. Funkciójukat valójában nem is ismerjük pontosan, és elemzésük sem könnyű feladat.
Dr. Melissa Gymrek és munkatársainak megállapítása szerint azonban ezek a tandem ismétlődések befolyásolhatják a génexpressziót, valamint hatással lehetnek bizonyos betegségek, például az autizmus spektrum zavar (ASD, autism spectrum disorder) kialakulásának valószínűségére.
Most publikált vizsgálatukba körülbelül 1600 úgynevezett „quad” családot vontak be, akiket anya, apa, neurotipikusan fejlődő gyermek és ASD-vel élő gyermek alkotott. A gének vizsgálatakor kitüntetett figyelmet szenteltek azokra a de novo mutációkra, melyek a gyermekeknél kimutathatók voltak, a szülőknél azonban nem. Minden gyermeknél átlagosan 50 de novo mutációt azonosítottak a tandem ismétlődéseknél, függetlenül attól, hogy az adott gyermek érintett volt-e autizmusban vagy sem, viszont átlagosan több mutációt volt kimutatható az ASD-s gyermekekben; a különbség viszonylag csekély volt, mégis statisztikailag szignifikánsnak bizonyult.
Első elemzésük szerint az ASD-s és a neurotipikus gyermekeknél kimutatott mutációk aránya valamelyest meghaladta az 1-et, az adatok megfelelő korrekcióját követően azonban a kockázat két és félszeresére emelkedett. Az autista gyermekeknél súlyosabb mutációk álltak fenn, mint a kontrollcsoportban.
A vizsgálat egyben rengeteg információt szolgáltatott számos olyan tényezőről, melyek befolyásolhatják ezeket a de novo mutációkat. Kiderült például, hogy az idősebb apák gyermekeinél nagyobb számban vannak jelen ilyen tandem ismétlődő mutációk, ami biztonsággal arra vezethető vissza, hogy az férfiak életkorának előrehaladtával egyre több mutáció akkumulálódik az örökítő anyagukba. Az anyáktól származó hasonló módosulások ugyanakkor gyakran jelentősebbek, a különbség oka azonban egyelőre nem tisztázott.
Az apától származó mutációk leginkább egy kópia többletét vagy hiányát jelentik, míg az anyától örökölt mutációk azonban sokszor egynél több kópia feleslegében vagy hiányában nyilvánulnak meg, ezért drámaibb eltéréseket okozhatnak.
A mostani vizsgálat ismét ráirányította a figyelmet arra a nem kevés génre, melyeket már eddig is kapcsolatba hoztak ASD kialakulásával, ugyanakkor új gének is képbe kerültek a kórállapot hátterében.
A kutatók azért tartják további elemzésre érdemesnek ezeket a most azonosított ASD-géneket, mert az ismétlődések nagyobb variációra adnak lehetőséget, mint a pontmutációk, így több információt nyerhetnek az ASD genetikai hátteréről.
