Tuberkulózis a háziorvos szemszögéből
Cikkünkben a tuberkulózis diagnosztikus és terápiás irányelveinek változásait ismertetjük.
Dr. Neil Skolnik családorvos professzor (Thomas Jefferson University, Philadelphia, Pennsylvania) video-interjúban nyilatkozott a Medscape Family Medicine-nek a tuberkulózisról.
A Mycobacterium tuberculosis által okozott, cseppfertőzés útján terjedő tuberkulózis a tüdőn kívül kóros elváltozásokat okozhat a csontokban, a nyirokcsomókban és bizonyos agyterületeken. A betegség inaktív, hordozó szakaszában nem észlelhetők tünetek. A fertőzés ezen látens szakasza hetekig, hónapokig, sőt évekig is tarthat. Amikor a fertőzés aktív fázisba lép, véres köpet, éjszakai izzadás, sok esetben szűnni nem akaró, krónikus köhögés, valamint hirtelen testsúlycsökkenés lép fel.
Korábban a látens tuberkulózist (TB) diagnózisát tuberkulin-bőrpróba, vagy Mantoux-próba (purified protein derivate, PPD) segítségével állították fel. Pozitívitás esetén 9 hónapos isoniazid (izonikotinsav hidrazid, INH) kezelést kellett indítani. Ezek az előírások mára már megváltoztak.
Mára a diaganózishoz elsősorban QuantiFeron-TB tesztet (interferon-gamma release assay, IGRA) használnak, ami a PPD-nél jóval specifikusabb, azaz kevesebb hamis pozitív eredményt ad.
Az amerikai Infectious Diseases Society és a Centers for Disease Control and Prevention legújabb diagnosztikus és terápiás ajánlásai szerint az embereket három csoportra oszthatjuk. Az elsőbe az igen alacsony kockázatúak tartoznak, őket csak akkor kell tuberkulózisra tesztelni, ha munkájukhoz, vagy tanulmányaik megkezdéséhez szükséges negativitásukat igazolni. Esetükben mindenképp QuantiFeron próbát kell végezni, de ha csak PPD próba áll rendelkezésre, akkor csak a 15 mm-nél nagyobb átmérőjű reakciót kell pozitívnak tekinteni. Fontos változás, hogy bármelyik teszt ad pozitív eredményt, akkor egy második próbát is el kell végezni, mielőtt kijelentenénk a vizsgált személyről, hogy latens tuberkulózisa van. Csak a második próba pozitívitása esetén mondható ki a latens TB diagnózisa és indítható a kezelés.
A kis-közepes kockázatúaknál szintén QuantiFeron-TB próba javasolt. Amennyiben nem hozzáférhető, akkor a Mantoux-próbánál a 10 mm-nél nagyobb reakciót fogadjuk el pozitívnak. Ha bármelyik próbával pozitivitás mutatkozik, a diagnózist igazoltnak vesszük.
A harmadik csoport a magas kockázatú egyének csoportja, akiknél mind a kerülnek. Akár a QuantiFeron-TB, mind a Mantoux-próba használható, sőt a nagyon magas kockázatú (pl. a közelmúltban exponálódhatott) egyéneknél a kettő együttesen is bevethető. A tuberkulin próbát jöhet szóba. A PPD akkor tekinthető pozitívnak, ha a reakció átmérője 5 mm-nél nagyobb. Mivel magas kockázatú egyénekről van szó, a diagnózist akár már egy próba alapján is kimondhatjuk.
Mielőtt egy igazolt latens TB-t kezelni kezdenénk, bizonyosodjunk meg arról, hogy nem aktív tuberkulózisól van-e szó. Kérdezzük ki a beteget a tünetekről és végeztessünk mellkas Rtg-t. A kezelés régebben 9 hónapig tartó, naponkénti INH szedésből állt. Mára már ez is változott, a rifamycin alapú kezelések javasoltak,amelyek ugyanolyan hatásosak, mint a korábbi INH, de a szereket jóval rövidebb ideig kell szedni, ezért a betegek adherenciája is jobb, továbbá e szerek biztonságosabbak (szedésükkor kevesebb a májkárosodás). A kezelés 4 hónapig tartó, vagy 3 hónapon át tartó INH plusz rifampin. Az INH kezelés is alkalmazható de azt továbbra is 6-9 hónapon keresztül naponta kell szedni.
Források:
