Új ajánlások arthritis psoriatica kezelésében
Újradefiniálják a PsA-val élők betegcsoportjait az EULAR most megjelent irányelvei. Pontosabb betegcsoport-definíciók terápiarezisztens arthritis psoriatica kezelésében.
- A JAK-gátlók alkalmazásának jövőbeli lehetőségei krónikus gyulladásos kórképekben
- Az anti-TNF-terápia evolúciója gyulladásos bélbetegségekben
- Biohasonló szerek autoimmun betegségek kezelésére
- A kollagenózisról, illetve a szisztémás autoimmun betegségekről
- A Janus-kináz- (JAK) gátlók biztonságosságának aktualitásai rheumatoid arthritisben
- Új engedélyezett szerek pikkelysömörre és más autoimmun betegségekre
- A krónikus gyulladásos bélbetegség kezelése
- Crohn-betegség biológiai terápiája és a betegség kimenetele
- Az arthritis psoriatica kezelési újdonságai – fókuszban a hatékonyság és biztonságosság
Az Annals of the Rheumatic Diseases folyóiratban október 30-án jelent meg az a közlemény, amelyben az Európai Reumatológiai Társaságok Szövetsége (EULAR) új, bizonyítékokon alapuló ajánlásokat és konszenzuson alapuló definíciókat tett közzé a terápiarezisztens arthritis psoriatica (PsA) kezelésével kapcsolatban.
Az arthritis psoriatica egy progresszív gyulladásos megbetegedés, amely a bőr és az ízületek érintettségét egyaránt magában foglalja. A betegség kezelése sok esetben sikeres lehet, azonban bizonyos páciensek esetében a PsA nehezen kezelhető formát ölt, vagy nem reagál megfelelően a rendelkezésre álló terápiás lehetőségekre. Az EULAR új közleményének célja ezen betegcsoportok pontosabb meghatározása és kezelési stratégiájuk optimalizálása.
A PsA gyakran társul olyan kardiometabolikus társbetegségekkel, mint például a hipertónia, a metabolikus szindróma vagy a cukorbetegség, továbbá egyéb reumatológiai kórképekkel, mint a köszvény, az osteoarthritis vagy a fibromyalgia. Ezek a társult állapotok jelentősen megnehezíthetik a betegség menedzselését. Bár napjainkban számos hatékony terápiás lehetőség áll rendelkezésre, beleértve a betegségmódosító reumaellenes szereket (DMARD), sok beteg nem tapasztal kielégítő terápiás választ, még akkor sem, ha a kezelést a jelenlegi szakmai irányelvek szerint végzik.
Más krónikus gyulladásos betegségek esetében már léteznek konkrét definíciók a nehezen kezelhető (D2M; difficult-to-manage) és a terápiára rezisztens betegpopulációkra vonatkozóan, azonban a PsA esetében eddig hiányoztak az egységes kritériumok. EULAR ezt a hiányosságot kívánta orvosolni egy új, nemzetközi, multidiszciplináris munkacsoport létrehozásával, amely 15 ország szakembereit fogta össze. A csoport tagjai között reumatológusok, bőrgyógyászok és egyéb partnerek is szerepeltek, és a munkát a szervezet standardizált működési eljárásai szerint végezték.
Az új dokumentum négy alapelvet és hat megfontolandó szempontot tartalmaz. Az alapelvek hangsúlyozzák, hogy a PsA-val élő betegek egy részénél a standard kezelési protokollok ellenére sem érhető el kielégítő terápiás válasz, ami jelentős hatással van az életminőségre és a társadalmi funkcionalitásra. A nem megfelelő terápiás válasz hátterében több tényező is állhat, ezért elengedhetetlen az okok feltárása a további kezelési stratégia megtervezéséhez.
A megfontolandó szempontok részletezik azokat a főbb tényezőket, amelyek alapján a D2M és a terápiarezisztens PsA definíciója kialakításra került. Ezek közé tartozik a nem kielégítő vagy nem fenntartható alacsony betegségaktivitás, az extra-mozgásszervi manifesztációk vagy társbetegségek jelenléte, valamint az objektív gyulladásos aktivitás igazolása.
Kiemelendő, hogy a munkacsoport két új konszenzuson alapuló definíciót is megalkotott. A D2M PsA egy átfogó fogalom, amely magában foglalja a betegség fennálló tüneteit és jeleit, amelyek mögött gyulladásos folyamatok, társbetegségek, pszichoszociális vagy egyéb tényezők állhatnak. A D2M tehát egy gyűjtőfogalom, amelyen belül a terápiarezisztens forma olyan eseteket jelöl, ahol tartós betegségaktivitás és objektív gyulladásos jelek mutathatók ki.
Azoknál a betegeknél, akiknél mind a D2M, mind a terápiarezisztens forma fennáll, legalább két különböző hatásmechanizmusú biológiai vagy célzott szintetikus DMARD kezelés sem hozott megfelelő eredményt. Ezeknél a betegeknél a tünetek és jelek a páciens és/vagy a kezelőorvos számára problémásnak ítélhetők, és a betegség aktivitása objektíven is igazolható. Fontos megjegyezni, hogy a „nehezen kezelhető” kifejezés a betegségre vonatkozik, nem pedig az egyénre.
Helena Marzo-Ortega, a kézirat első szerzője kiemelte, hogy ezek a definíciók új kutatási keretet biztosítanak a terület további vizsgálatához. Míg a D2M koncepciója számos, nem gyógyszeres beavatkozással kezelhető tényezőt foglal magában, a terápiás válasz hiányának megértéséhez elengedhetetlen a mögöttes biológiai folyamatok feltárása, különösen annak megállapítása, hogy tartósan fennáll-e gyulladás. A különböző fenotípusok elkülönítése lehetővé teszi a célzott, személyre szabott kezelési lehetőségek fejlesztését, valamint a megelőzésre irányuló kutatásokat.
Az új definíciók és ajánlások segítséget nyújthatnak az egészségügyi szakembereknek és a betegeknek abban, hogy feltárják a tartós tünetek és objektív gyulladásos jelek mögött álló okokat, különösen azokban az esetekben, amikor többféle kezelési lehetőség kipróbálása sem hozott eredményt. EULAR célja, hogy ezen keretrendszer révén elősegítse a kutatást, pontosabb jellemzést tegyen lehetővé az újonnan definiált betegpopulációk esetében, és új terápiás megközelítések tesztelésével hozzájáruljon a PsA-val élők ellátásának javításához.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
New points to consider in treatment-resistant psoriatic arthritis
Irodalmi hivatkozás:
Marzo-Ortega H, et al. EULAR Points to Consider and Consensus Definitions for Difficult-to-Manage and Treatment-Refractory Psoriatic Arthritis. Annals of the Rheumatic Diseases (2025). DOI: 10.1016/j.ero.2025.07.007






